"'Mi a neved?' Kérdezte a férfi. Azt válaszolta, 'Jákób'."
(1. Mózes 32:27)
Isten azért enged meg válságos időket az életünkben, hogy magára irányítsa a figyelmünket, azután ezt a jellemünk fejlesztésére használja. Ami leginkább jelzi, hogy változunk, az az ha beismerjük, hogy mi magunk vagyunk a probléma. Amikor befejezzük mások hibáztatását, és belátjuk, hogy "Az életemben, én vagyok a probléma okozója". Míg ezt meg nem érted, nem tud érdembeli változás történni az életedben. Isten tudja, hogy ez az az áttörés, amire szükségünk van.
Isten megkérdezte Jákóbot, hogy "Mi a neved?" Ez egy nagyon furcsa kérdés, mert Isten már nyilvánvalóan tudta Jákób nevét. Meg kell értenünk azt, hogy az ősi kultúrákban, a jellem alapján adtak nevet- az alapján, ki milyen volt valójában. Elnevezhettek Magasnak, vagy Alacsonynak; esetleg Bátornak, vagy Lustának. Olyan nevet adtak, ami pontosan meghatározta viselőjét. Nem az volt a lényeg, hogy jól hangozzon, hanem, hogy a jellemet mutassa be.
Esetünkben a probléma az, hogy a 'Jákób' név jelentése, "csaló, másokat befolyásoló, hazúg". És Jákób a neve szerint is élt! Amikor Jákób azt mondta, hogy "Az én nevem Jákób", az egy megvallás is volt. Beismerte, hogy "Én egy másokat befolyásoló ember vagyok".
A dolog mélyére tekintve azt mondhatjuk, hogy sosem leszünk képesek változni, ameddig őszintén, nyíltan és hitelesen, be nem ismerjük bűnünket, gyengeségünket, hibánkat, törékenységünket, vagy a jellemünk hiányosságát, megvallva ezt magunknak, Istennek, és más embereknek.
Kommentáld!