Hallottam valakitől, hogy az emberek azért hagynak el valakit, aki 80%-ával rendelkezik annak, amire szükségük van, mert a hiányzó 20%-ot másban találják meg. Nem veszik észre, hogy senkiben sincs meg minden.

Ha elhagyod a 80-at azért, hogy megtaláld a 20-at, ami társadban nincs meg, hamarosan rá fogsz jönni, hogy a másik személy 20%-ban valami más. Jobb, ha belátod, hogy senki nem adhat meg mindent, amire szükséged van. Nem leszek csalódott és nem próbálok megváltoztatni valamit, amit nem tudok vagy arra kényszeríteni valakit, hogy olyat adjon nekem, amivel nem rendelkezik. Igen, a fű mindig zöldebbnek látszik a másik oldalon, de gondolj arra, hogy azt is nyírni kell, csak elégedj meg azzal, amid van. 

Emlékszem olyanokra, akik évekig küzdöttek valaki elismeréséért. A kedvükben jártak, feláldozták saját egyéniségüket, saját céljaikat, hogy benyomást keltsenek a főnökben vagy megnyerjék ügyfelüket. Az a gond, hogy ez az illető sosem fogja elismerni őket. Ha győzelemben akarunk élni, el kell fogadni a tényt, hogy nem fog mindenki egyetérteni velünk.

Láttam egy érdekes statisztikát. Az állt benne, hogy akikkel találkozol, a 25%-a nem kedvel téged és nem is fog. 25%-a nem kedvel, de meggyőzhető az ellenkezőjéről. 25% kedvel téged, de meggyőzhető az ellenkezőjéről. 25% kedvel téged és akármi történik, melletted marad.

Az élet sokkal szabadabbá válik, ha észrevesszük, hogy ha ez a személy nem kedvel engem, nem akar a barátom lenni, nem nagy ügy, nem leszek csalódott, nem fogom az elkövetkező 2 évet azzal tölteni, hogy elkeseredetten próbálom megnyerni. Elkönyvelem, hogy abba a 25%-ba tartozik, akik sosem fognak kedvelni engem. Dicsérhetném őket óránként, küldhetnek nekik naponta virágot, de ezek az emberek sosem fognak megkedvelni. 

Itt a kulcs. Ne vesztegesd értékes idődet és energiádat arra, hogy kedvükben jársz, próbálod megváltoztatni véleményüket, próbálod meggyőzni őket, hogy fontos vagy. Ezek tévutak. Nincs szükséged az ő jóváhagyásukhoz ahhoz, hogy az legyél, akinek Isten teremtett. Ha elengeded őket és nem szállsz olyan harcba, aminek nincs jelentősége, akkor Isten olyan embereket küld, akik nemcsak elfogadnak, elismernek, hanem szeretni fognak téged. Akik szeretik tehetséged, személyiséged, tetteidet.

Nem kell mindig bizonyítanod, tojásokon járnod, reménykedve, hogy elég jó vagy. Csak nyugodj meg és légy az, akinek Isten teremtett és azt fogják gondolni, te vagy a legnagyszerűbb a világon.

Mint gyerekkoromban. Nagymamám szemében nem tudtam rosszat tenni. Valaki megette a csokis kekszeket vacsora előtt. Ki volt az? Nem az én drága Joelem. Talán valamelyik nővére a 3 közül, de tudom, hogy Joel sosem tenne ilyet. A nővéreim olyan dühösek voltak. Azt mondták, nagymama azt hiszi, hogy Joel egy szent. 

Isten ilyen embereket akar hozni neked, akik a legjobbat hiszik, akik szeretnek. Fontos dolog. Ne fecséreld többé idődet olyanok megnyerésére, akiket sosem fogsz megnyerni. Ne akard, hogy valaki szeressen, aki sosem fog szeretni, ne akard kikényszeríteni, hogy a barátaid legyenek, ha sosem lesznek a barátaid.

Ha folyamatosan kedvükben akarsz járni és fontosságodat bizonygatod, ez egy olyan harc, amit nem érdemes megvívni. Legyen olyan a hozzá állasod, hogy tudom, hogy valami nagyszerűt tudok nyújtani, nagyszerű a személyiségem és nem fogok egész életemben azért küzdeni, hogy mások szeressenek, hogy meggyőzzek másokat arról, hogy elég jó vagyok. Elengedem őket és bízom Istenben, hogy jelentős kapcsolatokat hoz nekem, olyan embereket, akik szeretnek engem. 

Évekkel ezelőtt volt egy házaspár, akiknek a barátja szerettem volna lenni, de ők nem voltak barátságosak velem. Sosem szólítottak Joel-nek. Köszöntek ugyan, de valamiért nem fogadtak el. Ezt nem értettem. Minden áron meg akartam nyerni őket. Bemutattam őket egy barátomnak és általa egy új üzletbe tudtak kezdeni. Gondolod, elégedettek voltak? De legalább barátságosak lettek volna, de még mindig semmi. Egyszer áttelepültek egy másik városba. Találtam valakit, aki segített nekik a költözésben és ajándékot is adtam nekik az új otthonukba. Néhány év múlva hallottam, hogy viszonzásként még rosszakat is mondtak rólam. Állítólag nem tettem eleget értük, nem bántam velük jól. Pedig a világon senkiért sem tettem többet akkor, mint ezért a párért.

Most jöttem rá, hogy ők abba a 25%-ba tartoznak, akik sosem fognak kedvelni. Bárcsak akkor tudtam volna, amit most tudok! Mert nem kell mások kedvében járnod, nem kell kényszerítened őket, hogy kedveljenek. Nem akarnak a barátaid lenni? Állj úgy hozzá: Ez nektek rossz. Nem tudjátok, mit szalasztotok el. 

Ha felhagyok ezekkel a harcokkal, akkor kezdi Isten azokat hozni életembe, akik szeretnek engem. Nem sokkal ezután megismertem Victoriát. Ő szeret engem, én szeretem őt. 

Az egyik oka, ha valaki nem fogad el bennünket az, hogy bizonytalan. Sosem dicsérnek, nem engednek be a csoportjukba, mert megfélemlítve érzik magukat, megijednek tőled. Úgy próbálják kifejezni bizonytalanságukat, hogy megpróbálnak lenyomni téged, hogy ez által ők nagyobbnak látsszanak. Lekicsinyítenek, hogy kiegyenlítsenek. Az ilyen embereket sosem fogod megváltoztatni.

Az ilyen csatát nem érdemes megvívni. Ha elengeded őket, Isten olyan embereket fog életedbe hozni, akik értékeket adnak, és nem elvesznek.

Olyanokat, akik szeretik azt, aki vagy és örülnek a sikerednek. Ne vesztegessük időnket olyan harcokra, amiket nem lehet megnyerni. Vannak olyanok, akiknek mindegy mit mondasz vagy teszel, sosem változtatják meg véleményüket.

Csak veszekedést akarnak, csak harcolni akarnak. Ha nem veled veszekednek, akkor mással fognak. 

A legjobb mód, hogy megválaszold kritikusaidat, nem a szavak, hanem a tettek. A legjobb mód, hogy válaszolj nekik az, ha láttatod velük jó sorod gyümölcsét. 

Egy riporter megkérdezte Bill Cosby-t, hogy mi a siker titka. Azt válaszolta, nem ismerem a siker titkát, de tudom, hogy mi a titka a bukásnak. Az pedig az, ha megpróbálsz, mindenkinek a kedvére tenni. 

El kell fogadnod, hogy nem fog mindenki kedvelni, nem fog mindenki megérteni. De ez rendben van. Csak fusd a futamod, légy a legjobb, aki csak lenni tudsz és Isten törődni fog a kritikusokkal. 

Joel Osteen