„Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy ott magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.”

Mt 14:23

Drámával teli nap volt. Jézus unokatestvére, Keresztelő János, halott volt, mert egy részeg fejedelem a fejét vette. Jézus megpróbált elvonulni, hogy feldolgozza a hírt, de a tömeg kiabált utána:

Gyógyíts meg! Adj enni!

Meggyógyította a betegeket. Megetetett több mint 5000 embert néhány hallal és kenyérrel. A csodák hatására a tömeg még közelebb nyomult, még hangosabban kiáltozott, még többet akart tőle. Ez konfliktusba torkollt.

Ő a mi királyunk!

Nem; veszélyes; öljétek meg!

Néha nagyon bonyolulttá válik az élet. Gyakran csak vonszoljuk magunkat, miközben szeretteink követelései– Adj enni! Szeress! – s a felszín alatt fekélyesedő érzelmeink rángatnak ide-oda.

De mi történik, ha érzelmileg elérünk a mélypontra egy veszteség, fájdalom vagy a kimerülés hatására?

Mit tett Jézus? Mikor végre elérkezett a nap vége, felment a hegyre imádkozni. Erőre volt szüksége. Iránymutatásra. Lelki és fizikai felfrissülésre. Leült beszélgetni az Atyával.

Őszinte leszek. Amikor én idejutok, legszívesebben bebugyolálnám magam kedvenc plédemmel, bekapcsolnék egy buta TV-show-t, és vegetálnék.

De mit kapok, ha elvonulok egy magányos helyre, hogy Istennel találkozzam?

Ő mindenkinél jobban ismer minket. Cipelni akarja terheinket, elcsitítani a lelkünket, és az imádkozás menedékké válik, oázissá, ahol újraéledhetünk. Ez nem arról szól, hogy mennyi időt töltünk együtt, nem arról, hogy mit mondunk Neki, hanem amire rájövünk az együttlét alatt, ha az szokásunkká válik.

Az imádkozás mennyei GPS-ünkké válik.

A Világegyetem Istene hatalmasabb a földi GPS-eknél. Isten tudja, hogy hol tartasz, milyen irányban állsz érzelmileg, ki tudja számítani, hogyan találod meg az utat vissza a tiszta tudathoz, a békességhez, sőt az örömhöz.

Drága Jézus, Te tudod, mit jelent érzelmileg és fizikailag kimerültnek lenni. Tudod, mit jelent a fájdalom, a gyász, a vágyakozás a csendre, békességre, gyógyulásra. Köszönöm, hogy megérted, mit érzek, és viszed a terhemet, ha már nem bírom egyedül. Imádlak.  Ámen.

Segítség:

Sokan közületek, hozzám hasonlóan, beszélgettek néha Istennel napközben. De van-e egy hely, ahova félre tudsz vonulni, ahol csak te vagy és Isten?

Ne határozz meg időkorlátot, és ne tekintsd kötelességnek.

Térj be Hozzá, és maradj Benne. Zárd be az ajtót.

Beszélj neki a napodról, ami mögötted van, vagy ami előtt állsz. Áldjad Őt hatalmas szeretetéért.

Szívd magadba a Szentlélek jelenlétét. Ne sürgesd.

Engedd, hogy Isten elvégezze benned, amit szeretne.

„Az imádkozás egy hely, ahova megyünk, épp annyira, ahogy a templomi szentély is egy hely. Amikor imádkozunk, egy szavakból épített helyre megyünk. Vagy legalábbis egy olyan helyre, ahol a szavak a paraméterek, a falak, amelyek közé belépünk.” Phyllis Tickle