„Boldog, aki az Urat féli, aki az ő útjain jár.” 

Zsolt 128,1

Milyenfajta bolond akarsz lenni? Egy ideje ezt kérdem magamtól.

A „bolond” szóról mindig Noé jut eszembe, egy ember, aki szenvedélyesen ragaszkodott az engedelmességhez, akkor is, ha bolondnak nézték.

Az 1Móz 6-ban Isten beszél Noénak a történelem legnagyobb árvizéről (6,17). Utasítást ad neki, hogy építsen egy masszív bárkát (6,14-16), és vigye fel rá a családját (6,18) valamint minden élőlényből kettőt-kettőt (6,19-20).

Az emberek azt hitték, Noénak elment az esze. Mekkora bolond, aki épít egy hatalmas hajót a szárazföld közepén, és megrakja mindenféle büdös állattal? Így gondolkoztak, míg egy felhő sem volt a láthatáron. El tudom képzelni, mennyi csípős megjegyzést, fájó csúfolódást kellett Noénak elviselnie.

Igen, Noé rettentő bolondnak látszott. Mindaddig, amíg fekete felhők nem kezdtek gyülekezni. Mindaddig, míg el nem eredt az eső, és esett, és esett. Mindaddig, míg az egész föld víz alá nem került.

Noé személyisége követésre sarkall, de utánozni őt engedelmességében, nagy kihívás.

Pár éve egy író-olvasó találkozón a szerző elmesélt egy történetet. Alig jelent meg a könyve, máris nagy siker lett. Pár héttel a megjelenés után kapott valakitől egy őszinte emailt.

Az illető hölgy megírta, hogy úgy egy évvel korábban érezte, hogy írnia kéne egy olyan könyvet, mint az, amelyik most jelent meg. Isten ugyanazokra az igékre, ugyanazokra a gondolatokra irányította a figyelmét, amiken ez a könyv is alapul. Ő viszont engedetlen volt, egyre halogatta a munkát, és most biztos benne, hogy Isten ennek a másik szerzőnek adta át a feladatot, hogy közvetítse üzenetét.

Nagyon furdalja most már a lelkiismeret, hogy nem írta meg a könyvet, bolondnak érzi magát.

A történetet hallva elgondolkodtam, hány alkalmat szalasztottam el Isten tervéből engedetlenség miatt. Bánkódtam, és én is bolondnak éreztem magam.

Az igazság az, hogy Istennek nincs szüksége rá, hogy mi bármit véghezvigyünk.

Ő - velünk vagy nélkülünk - Isten, hatalmas uralkodó. De szeretné, ha részt vennénk terve végrehajtásában. Ajándékokat, tehetséget, képességeket adott nekünk, s egy nagyszerű, egyedi célt mindenki számára.

Fájdalmas ráébredni, hogy engedetlenségünkkel elszalasztunk valamit.

Az engedelmességhez való ragaszkodás gyakran igen kemény. Menet közben barátokat veszíthetünk el, kicsúfolhatnak, bolondnak tarthatnak bennünket. De végül is választhatunk: az engedelmesség bolondnak mutat mások szemében, vagy az engedetlenség miatt mi fogjuk magunkat később bolondnak érezni.

Melyik fajta bolond akarsz lenni?

Uram, olyan hálás vagyok, hogy mindig adsz újabb esélyt velünk kapcsolatos terved beteljesítésére. Bárcsak mától minden eddiginél inkább az ígéreteid és terveid szerint alakítanánk az életünket!  Ámen.