„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.” 1Pt 5,6-7

Egyik barátnőm kihívást jelentő kérdéssel fordult felém néhány évvel ezelőtt. „Azért viselkedsz így, mert szeretnek, vagy azért hogy szeressenek?”

Lényegbevágó.

Azért tenni valamit, hogy szeressenek – olyan csapda, amibe sokan beleesünk.

Indítékom eltorzult, ha azért teszek valamit, hogy a másik észrevegyen, értékeljen, mondjon valami szépet nekem, vagy hogy érdemeljem ki a tiszteletét.

Figyelmem erősen magamra irányul. Irreális elvárásokat állítok magam és a másik elé. És nagyon bánt, ha igyekezetem nem ér célt, ha nem vesznek észre, nem értékelnek, nem kapok több megbecsülést.

Egy-egy kapcsolat össze- és széttörése gyakran adódik abból, hogy ki nem mondott elvárásokkal ejtjük túszul egymást.

Kifordulok magamból, és frusztrációmat igazságtalanul vezetem le magamon és a másikon.

Ezzel szemben, azért csinálni valamit, mert szeretnek, hihetetlenül felszabadító!

Nem azt nézem a kapcsolatban, hogy milyen előnyöm származik belőle, mit nyerhetek vele. Azt lesem inkább, hogy mit adhatok. Istenre figyelek, és a szeretet vezérel. Kordában tartom elvárásaimat. Tékozló módon osztogathatom a kegyelmet, amire tudom, nekem is mekkora szükségem van. Bűntudat nélkül élek, tiszta szívvel, tiszta ésszel, tiszta lélekkel.

Hogyan tudhatom hát, hogy valamit azért teszek-e, mert szeretnek, vagy azért hogy szeressenek?

Bibliai igazságok következnek:

Meg tudom alázni magam, mert szeretnek.

Amikor próbálom megszerettetni magam, az a célom, hogy többre tartsanak, hogy jobban nézzek ki.

Minden gondomat átadhatom Neki, mert szeret.

Amikor arra vágyom, hogy szeressenek, a saját teljesítményemért izgulok, ez minden gondom.

Mert szeretnek, ellene tudok állni a Sátánnak, szilárd a hitem.

Amikor azt akarom, hogy szeressenek, meghallgatom a Sátánt, bizonytalan vagyok, próbálok az érzéseimre hallgatni.

Mivel szeretnek, tudom, hogy Isten ezzel is megerősít, és ezt én is akarom.

Amikor igyekszem megszerettetni magam, nem az a vágyam, hogy erősebb legyek, hanem hogy jól érezzem magam.

Igen, egészséges és szabad, előnyös pozícióból meghatározott életet, kapcsolatokat, célokat követek – mert szeretnek.

Ezek nem csak jó életelvek, ezek Isten életelvei:

„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban. Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni” (1Pt 5,6-10).

Uram, nem szeretnék téves, eltorzult indítékok alapján cselekedni. Segíts, hogy ne fókuszáljak annyira magamra. Minden nap azzal a tudattal akarok élni, hogy szeretnek. Felszabadító érzés azért élni, mert szeretnek. Abba akarom hagyni az állandó igyekezetet. Tudom, Uram, hogy Te szeretsz, és megerősítesz engem. Köszönöm. Jézus nevében, Ámen.

/Lysa TerKeurst/