„Az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat.” Ter 2,25

Milyen szoktál lenni, mikor először találkozol valakivel?

Ha hasonlítunk, akkor te is igyekszel kedvesnek, szeretetreméltónak, izgalmasnak, bölcsnek és gondoskodónak látszani – legjobb énedet mutatod.

Nem beszélsz arról, hogy reggel kiabáltál a gyerekekkel, hogy az autód belseje olyan, mintha egy tornádó haladt volna végig rajta, és hogy már megint valami nasival kezdted a reggelt.

És a hozzád közelállók mit látnak belőled? Hogy viselkedsz azokkal, akik kitartanak melletted, bár jól ismerik a dolgaidat?

Ők azok, akik látják a koszt a kocsidban, ismerik egészségtelen függőségeidet, és türelmetlenségedet a családtagjaiddal. Sokat tudnak rólad, de nem mindent.

Elrejtjük, hogy milyen kicsinyes ok dühített fel, nem tárjuk fel a bizonytalanságainkat, kételyeinket s azt a bizonyos bűnt, amit úgysem értenének meg. Szégyelljük igazi valónkat, és biztosra vesszük, hogy aki felfedezné, többé nem szeretne minket.

Amit a Ter 2,25b-ben olvasunk, szöges ellentétben áll mindezzel. Ádám és Éva „mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat”. Ez a hat szó leírja, milyen volt az igazi kapcsolat a bűnbeesés előtt.

Nemcsak testileg voltak meztelenek, hanem lelkileg is. Nem volt takargatnivalójuk. Nem voltak vétkeik, amiket el akartak volna rejteni. Testük egyetlen darabkájáról sem gondolták, hogy nem megfelelő. Személyiségük egyik oldalát sem vetették meg.

Ez az állapot ment tönkre nagyon gyorsan, mikor Ádám és Éva megcselekedték az egyetlen dolgot, amit Isten megtiltott nekik. Azzal a falattal örökre megváltozott az egész teremtés.

Belépett a világba a szégyen, és azóta is folytatja pocsék munkáját minden egyes ember életében. Naponta, néha óránként támad ránk. Ahogy Ádám és Éva azonnal befedték magukat, és elbújtak Isten elől, az ember azóta is folyamatosan rejtőzködik.

Ám aztán jött Jézus. Ő elveszi mindenfajta szégyenünket, legyen az szexuális, érzelmi vagy testi, és közli, hogy Valaki szeret és elfogad minket.

Keresztáldozatával visszavisz a Kertbe. Visszavisz oda, ahol „mezítelenek vagyunk, mégsem szégyenkezünk”. Ahogy a kereszten függött, minden szégyenünket magára vette.

A kereszten átvette szégyenünket, és a maga szégyen nélküli életének bizonylatát adta át helyette.

Jézus áldozatának köszönhetően, amikor Isten ránk néz, Jézus bennünk lévő művét és életét látja.

Míg itt a földön csak részlegesen tapasztaljuk meg a szégyen alóli felszabadulást, egyszer majd teljesen át fogjuk élni. Egyszer majd visszanézve a múltunkra nem fogunk érezni semmi fájdalmat vagy szomorúságot. Egy nap majd Isten keze letöröl szemünkről minden szégyenkönnyet.

Addig pedig a kapott irgalomba kapaszkodunk. Ebben a pillanatban is keményen küzdünk azért, hogy elhiggyük, Valaki valóban szeret, elfogad és megbocsátott. Most is ezt az örömhírt igyekszünk megosztani másokkal. Szavainkkal szeretetet, megbocsátást, elfogadást nyújtunk. És a Szentlélek működésének köszönhetően bízunk abban, hogy ezek a szavak fölöttünk is elhangzottak.

Mennyei Atyám! A szégyen túl sokáig tartott sötétségben, megakadályozta, hogy azzá váljak, akinek Te szeretnél látni. Köszönöm, hogy szégyenemet felvitted a keresztre, és ezzel megszabadítottál tőle. Segíts, hogy szavaimmal és tetteimmel a szeretetet, megbocsátást és elfogadást, amit Tőled kaptam, közvetíteni tudjam mások felé.Ámen

Jessica Thompson: Naked and Unashamed, Encouragement for today, 2018.06.05., https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/06/05/naked-and-unashamed, fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu