„Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is” 

MTörv 4,9

A szívem szakad meg, ahogy nézem lányaim küzdelmeit. Az iskola tengerén hajózva, újra meg újra az elutasítás viharában vergődnek.

Néha úgy érzem, én is ott vagyok a zivatarban. Miért érzem úgy, hogy engem bántanak, amikor könnyeket látok az ő szemükben?

Ennek az lehet az egyik oka, hogy az én viharos tinédzseréveim sincsenek nagyon messze. Felszínre kerülnek saját felnövekedésem fájdalmai: a zűrzavar, a kétségbeesés, amikor dobott egy fiú, meg az állandó, túlzásba vitt önelemzéseim.

De lányaim küzdelmei a hála érzését is felkeltik bennem. Hálás vagyok Istennek a csodálatos barátokért, akiket az utamba küldött később, fiatal nő koromban. Azokat, akik megtanították, hogy nincs az a férfi, legyen bár egy apa, egy barát vagy akár egy férj is, aki be tudná tölteni a lelkemben lévő szeretetűrt. Ezt a teret csak Jézus tudja betölteni, aki megteremtette.

Hálát adok Istennek azért is, hogy ide helyezett engem a lányaim életébe, akiknek tovább tudom adni ezt az igazságot. Akkor, mikor Jézus megmutatta nekem, hogy Ő az egyetlen, aki képes kitölteni az űrt a lelkemben, ezt az igazságot nem csak nekem szánta! Azért adta nekem, hogy radikális szeretetének üzenetét továbbadjam gyermekeimnek, és remélhetőleg gyermekeim gyermekeinek is.

Milyen igazságra vezetett rá Isten, amit továbbadhatsz gyermekeidnek, unokáidnak, vagy a körülötted élő fiataloknak? Biztosan kaptál kinyilatkoztatásokat, kincseket az Igéből, az igazság felvillanásait a szívedben. Ezeket nem csak a te javadra szánta, hanem azoknak is, akikkel kapcsolatba kerülsz, akiknek az életére hatással lehetsz.

Sikerült talán megértened a megbocsátás titkát? Tanítsd meg a gyermekedet, hogyan tud túljutni a haragján. Megtapasztaltad az Úr gyógyítását? Állj azok mellé, akik körülötted gyógyulni akarnak. Telve vagy reménnyel, derűvel, amit az Úrtól kaptál? Add tovább, világíts bele azok életébe, akik homályban, komor felhők alatt élnek.

Azt mondja alapigénk: „Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is” (MTörv 4,9).

Alkalmat és lehetőséget is kaptunk rá, hogy hatással legyünk gyermekeink és mások életére. Ne könyveljük el egyszerűen az ajándékokat, amiket kaptunk az Úrtól. Akarjuk továbbadni mindazt a jót, amit végbe vitt az életünkben, hogy gyermekeink is merjenek bízni Benne, abban, hogy még nagyon sok jó fog történni az életükben.

Uram, segíts, hogy akarjam megosztani gyermekeimmel, a körülöttem élőkkel mindazt a jót és igazat, amit Tőled kapok. Szeretném továbbadni üzenetedet, Igédet a következő nemzedéknek.  Ámen.