„A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” 

(Lukács 6,45)

Ami igazán legbelül van, akkor tör felszínre a körülöttünk lévő emberek számára is, amikor az élet nyomást gyakorol ránk. Édesanyám gyakran mondta: „Az érett kelés magától felpattan.” Más szóval, a válság általában felfedi, mi rejtőzik valójában a szívünkben.

Könnyű az igazat mondani és tenni, amikor hétköznapjaink nyugodtak, és minden megy a maga útján, de mit mondunk, és mit teszünk, amikor valami baj következik be, és a nyomás által kezd kirajzolódni, kik vagyunk valójában? Mi a valós háttere az egésznek? Kik is vagyunk valójában?

Hasonló ez a szivacs-elmélethez, ahogy azt én hívom.

Tegyük fel, hogy van öt szivacsod a konyhapulton. A családod valamennyi tagja használ egyet-egyet a ház különböző részeinek takarításához, de mindegyik szivacs ugyanúgy néz ki. Kíváncsi vagy, mivel mit takarítottak, de nem tudod ezt megmondani csak a szivacsokat nézve, hiszen mindegyik ugyanolyan.

Szóval mit teszel? Kicsavarod a szivacsokat, hogy lásd, mi fog történni.

Amikor kicsavarod az első szivacsot, barna kóla folyik ki belőle. Valaki biztosan a konyhában kiömlött üdítőt törölte fel vele.

A második szivacsot facsarva kék kád- és csempetiszító folyadékot látsz kicsurogni belőle. Hmm… Valaki biztosan a fürdőszobát takarította ezzel a bizonyos szivaccsal.

A harmadik szivacs kifejezetten undorító. Miközben facsarod, piszkos motorolaj csepeg ki belőle. Valószínűleg ezt a férjed használta a garázs takarításához.

A negyedik szivacsból egy kis adag babahintőpor jön ki, miközben facsarod. Nyilvánvalóan a bébiszitter takarított vele.

Az utolsó szivacsból pedig padlóviasz csepeg, ami elárulja, hogy valaki az imént viaszolt nappali padlóját takarította ezzel a szivaccsal.

Ahogy az utolsó szivacsot is leteszed, még egyszer megfigyeled a hasonlóságukat. Mind pont ugyanúgy néz ki – amíg ki nem facsarod őket.

Istenbe vetett hitünket tekintve mi mind kicsit olyanok vagyunk, mint ezek a szivacsok. Életünk Urának, Istennek tetsző módon nézünk ki, és cselekszünk. A megfelelő emberek előtt a megfelelő dolgokat tesszük, és mondjuk annak érdekében, hogy bizonyítsuk: mi igenis az Úrral járunk. De mi van valójában legbelül? Valójában hogyan néz ki a szívünk?

Amikor válság következik be, és az élet nagy nyomása kifacsar bennünket szellemileg, fizikailag, érzelmileg és lelkileg, belőlünk vajon mi jön ki?

Mérgesen visszafeleselünk a nehéz esetű embernek, vagy tetteink inkább az Isten türelmével és szeretetével megtöltött szívünket tükrözik?

Kicsusszan-e bosszúból egy-egy csúnya szó a szánkon a felé az ember felé, aki többször bántott meg minket, mint amire számítottunk, vagy inkább veszünk egy mély lélegzetet, és visszaemlékezünk, mennyire szereti Isten őket is, és hogy a megbántott emberek tényleg hajlamosabbak megbántani másokat?

A megbocsátatlan bűn vétke okoz-e méreggel teli ostorozást, vagy inkább számon tartjuk bűneinket annak érdekében, hogy visszafogjuk az ellenséget attól, hogy életünk során egy talpalatnyi helyet is adjon a haragnak?

Csakúgy, mint a szivacsból, önmagunkból is kicsavarhatjuk azt, ami bennünk van. Töltsd fel szívedet Isten dolgaival!

Maradj minden nap az Igében! Olvasd, memorizáld, oszd meg! Töltsd meg életed az Ő igazságaival! Tölts időt hitépítőkkel, akik arra bátorítanak, hogy az Úrhoz hasonlóan élj, és akik folyamatosan az Úr felé terelnek, ha te épp az ellenkező irányba indulnál el! Keresd Istent és az Ő tervét az életedre nézve! Légy képes feladni a saját terved az Övéért! És folyamatosan imádkozz mindenért – nem számít, milyen kicsi a problémád. Ha az neked fontos, fontos az Úrnak is.

És majd… ha az élet téged is kicsavar… mert ki fog, akkor az Úr Isten valódi természete feltölt téged is.

Uram, azt akarom, hogy a hitem több legyen, mint üres beszéd. Azt akarom, hogy valódibb és hitelesebb legyen, egy Istenbe vetett szívből áradó hit legyen. Bocsáss meg nekem, amikor vallásos szerepeket játszok, és annak akarok tűnni, aki nem is én vagyok. Bűnös vagyok, akit megmentett a Te kegyelmed. Taníts meg ebben a kegyelemben járnom, hogy a nehéz időkben, nyomás alatt is Te töltsd fel életem!

 Ámen.