Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. (1Kor 2,9)
Kedvenc lombhullató fám a kertben fáradtnak tűnt, az elmúlást juttatta eszembe. Az ősz felénél tartva a magnólia hullatni kezdte levelét. A még le nem hullottak is kókadtan lógtak az ágakon, az eleven harsány zöldek megfakultak, eltűnt belőlük a szín.
Néhány nap múlva ez a liliomfa teljesen másképp nézett ki. A felső ágak, a kialakult új bimbók az új virágzásra várva egy új élet reménységét sejttették. Habár a tél még meg sem érkezett, ez a fa már az eljövendő tavaszra készült.
Vannak idők, amikor mi is szárnyaszegetten, csak arra várunk, hogy valami történjen. Ilyenkor Isten a következő feladatra, vagy változásra készít elő bennünket. Néha nem vagyunk tudatában Isten láthatatlan művének, amit aktívan végez bennünk.
De aztán, a megfelelő pillanatban, egy új helyzetben találjuk magunkat. Rácsodálkozunk, hogy Isten miképpen készített fel minket valami olyanra, amit elképzelni sem tudtunk volna.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük megelevenítő Lelkedet. Ámen.
Figyeljünk, Isten mindig készül valamire!
Meg Mangan (Új-Dél-Wales, Ausztrália)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NEHÉZ A VÁLTOZÁS!
Kommentáld!