"Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked." Szof 3,17

A csendtől megrettenve feltápászkodtam az ágyban, hogy lássam az ébresztőórámon a piros neonfényű számokat – hajnali három óra, ideje megetetnem a picit. De Andrew hallgat. Valami baja van? Vagy létezik, hogy átalussza az éjszakát??

Pánik és öröm közt hánykódva mentem át a hallon a gyermekszobába, s odahajoltam Andrew bölcsője fölé. Hallgattam a lélegzését, a tenyeremet óvatosan a piciny mellkasára helyezve figyeltem, hogyan emelkedik-süllyed a légzés ritmusára.

Holdfény szivárgott át a redőnyön, láthattam is, hogy tökéletesen jól van a gyermekem. Normális édesanyák ilyenkor szépen visszamentek volna aludni. Na én nem, csak álltam, és figyeltem alvó gyermekem. Már-már sok volt az a szeretet és öröm, amit abban a percben éreztem. Hogy is lehet valakit ennyire szeretni? Csak arra vágyott a szívem, hogy itt legyek a kislegény mellett, aki a sírásaival és mosolyaival mozgásban tartja a napjaimat.

Röviddel ezután már kialakult a rend, Andrew átaludta az éjszakákat, de én még sokáig lestem hajnalban, hátha felsír, s ezzel okot ad arra, hogy átmenjek hozzá. Be-beosontam a szobájába, csak hogy vele legyek. Aztán lábujjhegyen átmentem Josh-hoz is, és figyeltem alvó „nagyfiamat”.

Arcukat nézve elképzeltem, hogyan fogja Isten alakítani őket. Suttogva imádkoztam, hogy ismerjék meg Jézust, s szeressék Őt teljes szívükből. Kértem Istent, hogy csillapítsa félelmeiket, teljesítse álmaikat, s irányítsa Maga felé lépteiket.

Ma már tinédzserek a fiaim, de még mindig be-bejárok hozzájuk, hogy alvás közben nézzem őket. Ugyanúgy tele a szívem szeretettel, mint mikor még egészen kicsik voltak. Semmi olyasmit nem tesznek, ami különösen büszkévé vagy boldoggá tenne. Az elmúlt nap talán fel is húztak valamivel, de ez nem gátolja elragadtatásomat, hogy ők az én gyermekeim.

Isten ugyanígy van velünk, veled és velem is. Szeret velünk lenni, figyelni minket még alvás közben is. Nem azért, amit Érte teszünk, hanem azért, mert az Övéi vagyunk. Talán még csalódást is okoztunk neki aznap, de ez nem változtatja meg szeretetét irántunk.

Érzem, hogy Isten azt akarja ma neked üzenni, hogy nagy örömét leli benned. Veled van most is, hogy szeretetével csillapítsa félelmeidet, aggódásaidat, bizonytalanságodat, kételyeidet. Érzem, hogy az örömteli énekek, amiket fölötted énekel, kizárólag neked íródtak, a csodálatos embernek, akinek teremtett, és teremt gyöngéden vezetve szívedet, hogy egyre jobban megismerd, és támaszkodj a szeretetére napról napra.

Milyen fontos ezt számon tartani olyankor, amikor mintha minden összedőlne körülöttünk, mikor úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk fordult, és senki nem érti, min megyünk keresztül. Szeretném, ha legközelebb, mikor ilyen napod lesz, magad elé tudnád képzelni az alvó gyermekét figyelő édesanya szeretetét, és elhinnéd, hogy Mennyei Atyád még ennél is jobban szeret, még ennél is nagyobb örömét leli benned.

Uram, köszönöm, hogy eszembe juttattad, hogy Te mindig velem vagy, szeretsz nézni engem minden nap és minden percben, még akkor is, amikor alszom. Segíts, hogy meggyőződésemmé váljék ez az igazság irántam táplált szeretetedről. Jézus nevében, Ámen.