"Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." Róma 8 : 35-39

Képzeld el, amint a keresztre feszített Jézust figyeled, Aki csak úgy tud lélegezni, hogy feltolja Magát a csuklójában és bokájában lévő szögek segítségével.

Ahogy közeledik a nap vége, összeszedi minden erejét, hogy újra feltolja magát, és felkiálthasson: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Ha őszintén meggondoljuk, biztos velünk is előfordult már, hogy feltettük a kérdést Istennek: „Hol vagy ebben a helyzetben? Miért hagytál el engem?”

Miként kellene reagálnunk olyankor, amikor egyedül érezzük magunkat, félünk, vagy mindenki elhagyott minket?

Jézus kiáltása a kereszten valójában a huszonkettedik zsoltár szavait idézi, amely egy profetikus siralom Dávid király tollából. Ez a zsoltár sok szempontból is Jézusról szól, de ezen kívül még három jó tanáccsal is szolgál azoknak, akik egyedül érzik magukat:

1. Mondd el őszintén Istennek, mit érzel!

Minden kapcsolat őszinteségen alapszik, ezért ha úgy érzed, Isten elhagyott téged, mondd el Neki! Tedd fel kérdéseidet, és készítsd fel a szívedet arra, hogy meghalld válaszait.

2. Add Istennek a dicsőséget mindenképpen!

Az ember érzései nem változtatnak a tényen, hogy Isten méltó az imádatunkra. Sőt, gyakran Isten dicséretében találjuk meg a gyógyírt aggodalmunkra, hiszen amikor Isten személyére figyelünk, előbb-utóbb megváltozik a nézőpontunk, még akkor is, ha a helyzetünk nem.

3. Emlékeztesd Istent ígéreteire!

A huszonkettedik zsoltárban Dávid tulajdonképpen azt mondta Istennek: „Tudom ki vagy, s mivel Te soha nem változol, ments meg engem, ahogyan megmentetted népedet is.” Emlékeztetni Istent az Ő ígéreteire nem csak egy hitben tett lépés, de emlékeztető is számunkra Isten hűségéről.

Végül, Isten hűsége Jézus kereszthalálában testesült meg. Jézus önként szenvedett egyedül a kereszten, hogy mi megtapasztalhassuk Isten örök társaságát. Jézus a huszonkettedik zsoltár profetikus beteljesülése, és mivel Ő elszenvedte azt, hogy Isten elfordul Tőle, nekünk soha sem fog hátat fordítani.

Szánj egy percet arra, hogy elgondolkozol Jézus világmegváltó áldozatán.

Imádkozz: Jézus, köszönöm, hogy megmentettél attól, hogy örökké távol kelljen élnem Tőled, mert Te ezt önként vállaltad helyettem. Segíts ma kicsit lelassítanom és elgondolkodnom áldozatod jelentőségén, és megadnom neked azt a tiszteletet és dicsőséget, amelyet megérdemelsz. Mindegy mit érzek, Te mindig érdemes vagy a dicséretemre, ezért úgy döntök, hogy Téged imádlak. Jézus nevében, ámen.

Élő reménység: húsvéti visszaszámlálás | Bibliaolvasó terv elmélkedésre | YouVersion Biblia