"De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre." 

Zsoltárok 33:11

Mire felnőttem, már kész tervem volt az életemre. Közöttük volt, hogy jó jegyeket kapjak, elemi iskolai tanító legyek, hozzámenjek az aranyos fiúhoz a menő autóval és, hogy gyerekeim legyenek.

Az álmaim megvalósultak, kivéve egyet - hogy a házam gyerekekkel teljen meg. Nem számít, hogy mennyi vizsgálaton, tűszúráson mentem keresztül, vagy, hogy mennyi gyógymódot próbáltam, nem jött a baba. 

A vágy, hogy anya legyek, felemésztette a gondolataimat. Miért nem sikerül? Mi a baj velem? Mit tettem, amivel ezt a büntetést kapom Istentől? A barátnőim sorra szülnek. Ez nem tűnik igazságosnak, és elhatároztam, hogy Isten nem igazságos.

Elkezdtem visszautasítani a babaköszöntő bulikra való meghívásokat. A férjemmel pedig tudatosan csak olyan barátokkal találkozgattunk, akiknek nincs gyerekük és nem is várandósak. A gyerekes barátok elkerülése mégsem csillapította fájdalmamat és a vágyamat sem enyhítette. 

Két éven át küzdöttünk a meddőséggel, és senki sem tudta megmondani, hogy mi a gond. Egészségügyileg minden rendben volt, lelkileg viszont nem. A várakozás kimerítette a hitemet. A gondolat, hogy Isten haragszik rám feldűhített, és én is haragudtam Rá. Te is így vagy ezzel?

Megvannak a saját kis terveink, amiket a magunk módján szeretnénk megvalósítani. Amikor a dolgok nem úgy sikerülnek, ahogyan mi szeretnénk, bosszúból nem törődünk Istennel. Én több, mint két évig éreztem így. Ebben az időszakban a vágyakozásom tárgya sokkal fontosabbá vált, mint az Istenbe vetett hitem.

Amikor küzdesz valamivel, nagyon mély utakat jársz meg tele sötét gondolatokkal és érzelmekkel. Ha nem vagy éber és nem engeded, hogy az igazság irányítson, nagyon könnyen elveszhetsz ebben az állapotban állandóan csak azon tűnődve, hogy Isten miért nem szeret téged és miért büntet így. Ilyenkor még azt is megkérdőjelezed, hogy Isten tud segíteni rajtad.

Sokunknak kell megtapasztalni egy kis várakozást míg megkapjuk szívünk vágyát. Talán új munkára vársz, egy második esélyre egy kapcsolatban, egy társra, vagy gyógyulásra egy betegségből. Napok, hónapok és talán még évek is eltelnek a remény apró szikrája nélkül. A ''mikor'' és ''miért'' kérdések megtöltik gondolataidat és szívedet. 

Az én történetem úgy alakult, hogy évekkel később megfogant a lányom. Az igazat megvallva, most sem tudom, hogy Isten miért várakoztatott. De tudom, amit a Zsoltárok 33:11-ben olvasunk : "De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre." 

A "terve" szó megragad engem. A fájdalom, félelem, kételkedés és hitetlenkedés sötét pillanataiban emlékeznem kellett, hogy Isten ki is valójában és mi a terve. Isten bölcs, jóságos és gondoskodó. Az Ő tervei helyesek, szeretetteljesek és mindig jól időzítettek.

Amikor hosszú ideig kell várnod valamire, nehéz elhinni ezeket az igazságokat. Még két gyerekem megszületése után is évekbe telt biznom Isten tökéletes időzítésében és eszközeiben. Igazából most is várakozom valamire. Várom, hogy Isten meggyógyítsa férjemet egy, már tíz éve tartó betegségből. Nem tudom, hogy Scott meggyógyítása szerepel-e Isten tervei között, de hiszem, bármi történjen is, Ő bölcs, jóságos, gondoskodó, igazságos, féltőn szerető és mindig megfelelő az időzítése.

Néha a várakozás nem a késlekedés elviseléséről szól, hanem sokkal inkább arról, hogy mindeközben közelebb kerüljünk Istenhez. Biztosak lehetünk abban, hogy a megfelelő időben minden terve kibontakozik majd. Utunkat folytatva pedig probáljunk meg Isten terveihez igazodni és engedjük, hogy Ő irányítsa a vágyainkat.

"Uram, a várakozás nehéz. Bocsáss meg a türelmetlenségemért és a közbeavatkozásaimért, amikkel probálom a magam utján elérni a vágyaimat. Szeretném, ha Te lennél életem központjában, nem pedig vágyakozásom tárgya. Kérlek csillapítsd nyugtalan szívemet, és segíts, hogy tudjak türelmesen várni, hiszen amit Te készítesz számomra az tökéletes.  Ámen."