„Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

1Pt 4,11b

Heteken át imádkoztam, hogy jól sikerüljön ez a vacsora. Meghívtunk egy házaspárt, akiknek Jézusra volt szükségük. Vörös bársonyszőnyeges, királyi vacsorát akartam – Isten a tudója, mennyire szükségük van egy hatalmas adag szeretetre Tőle.

Az idő túl gyorsan telt – kitakarítottam a házat, elkészítettem a desszertet. Még el kell futnom a henteshez szeletelt borjúbélszínért. Igen, tudom, drága mulatság, de a pénzt nem kímélve királyi vacsorát akartam adni vendégeimnek!

Visszatérve, leraktam a zacskókat a bejárat mellé, s kirohantam, hogy meggyújtsam a szenet a grillezőben. Alig félóra múlva itt vannak a vendégek! Rohanás vissza a hússzeletekért – a zacskó üres. Nézem a többit – azok is üresek. Ne már, mi történt?

Ekkor sompolygott be a kutyám leszegett fejjel. Anélkül, hogy rám nézett volna, bebújt a dívány mögé. Utánamentem, de sehol semmi nyoma a húsnak – csak egy bűnbánó kutyát találtam. Megtette máskor is, egész pizzákat, tortákat, teljes grillcsirkét fogyasztott már el az utolsó morzsáig. Az egész lénye azt sugározta: „bűnös vagyok”.

Míg ott álltam fejemet csóválva, kopogtattak. Korábban érkeztek a vendégek.

Szerencsére eszembe jutott, hogy van egy csirke a fagyasztóban, meg egy tál pörkölt is galuskával. Bekapcsoltam a sütőt, mindent behajigáltam, elnézést kértem, hogy a fürdőbe kell mennem, becsuktam magam mögött az ajtót, és imádkozni kezdtem, mert eszembe jutottak Péter szavai az első leveléből: „Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen” (1Pt 4,11b).

„Segíts, Jézusom. Segítsd elengednem az elvárásaimat, amiket ehhez az estéhez kapcsoltam. Hetek óta kérem, hogy szeretetedet áraszd erre a párra. Ehhez nincs szükséged borjúszeletre. Jöjj, és töltsd meg jelenléteddel ezt a helyet. Add erődet, hogy szeressek és szolgáljak. Segíts, hogy úgy szeressek, ahogy Te. Adj, kérlek szavakat, és erőt, hogy megszólaljak. Átadom Neked ezt az estét. Váljék a Te dicsőségedre. Köszönöm, Jézusom.”

Visszamentem a vendégekhez, azzal a megújult felismeréssel, hogy a vendégfogadás nem a tökéletes menüről, a gyönyörűséges dekorációról, a tiszta házról vagy saját vendéglátó képességeimről szól, hanem arról, hogy úgy szeressem a vendégeimet, mint Jézus, teljes odafordulással. Ha az emberek érzik, hogy szeretik őket, nem foglalkoznak azzal, mit kapnak enni, vagy milyen a környezet, ahol fogadjuk őket.

Végül csodásan sikerült az este. Nem a csirke meg a pörkölt jó íze miatt. Vagy mert csinos a nappalink. Hanem Isten szeretetének hatalmától.

Amikor nem magunkkal vagyunk elfoglalva, hanem arra figyelünk, hogy szeressük vendégeinket, csökken a szórakoztatással járó feszültség. Ha alkalmatlannak érezzük magunkat, kérjük, és Jézustól megkapjuk a képességet, hogy szeressük a másik embert. Nem a mi erőfeszítéseinkről szól ez az egész, hanem Róla.

Uram, segíts, hogy meghívjak másokat magunkhoz. A szeretetre akarok figyelni, és nem otthonom szépségére vagy főzési tudományomra. Használj, Uram, a Te dicsőségedre.  Ámen.