„Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és bátor? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.”

 Józs 1,9

Rettenetesen dühös lettem az automatánál.

Nem csak mérgelődtem. Nem csak felment bennem a pumpa.

Szörnyen dühös voltam.

Előfordul, hogy túlzott reakciót vált ki belőlünk valami kellemetlenség. És mint az iránytű észak felé, úgy mutatott ez a düh is egy pontra bennem. Valamire, amit nem dolgoztam fel.

Diétás kólát akartam venni. Megtettem az előírt lépéseket. Követtem a szabályokat. Bedobtam a szükséges pénzérmét. Megnyomtam a megfelelő gombot.

De az eredmény nem az volt, amit vártam.

Valami útközben elromlott.

Kezem ökölbe szorult, beharaptam az ajkamat.

És akkor rájöttem. Túlzott reakciómat nem a rossz ital váltotta ki. Az egyik gyermekemmel való elégedetlenség volt az ok.

Az az előfeltevés volt a közös a két dologban, hogy ha mindent szabályosan megteszek, akkor számíthatok az elvárt eredményre. Ha mindent megteszel, amit kell, azt kapod, amire számítasz. Nem? Bedobod a pénzt. Megnyomod a gombot. Előjön a diétás kóla.

Szeretetet és időt adtam. Mindig. Apás programok. Odafigyelés. Imádkozás. Rend. Bibliaismeret. Gyülekezet és közösség. Családi ebédek. Esti beszélgetések. Jóéjt puszik. Ölelések. Közös házimunka.

Nyomd meg a gombot. Előjön a gyermek, aki nem tér le a szűk és egyenes útról.

Hát nem. Néha nem azt kapod, amire számítasz.

És tudod, ilyenkor mit csinálok? Egyenes vonalat húzok gyermekem félrelépése és az én édesanyai munkám gyengesége közé.

Ebbe bele lehet roppanni. A szíved megreped, és a múlttal kapcsolatban bűntudat, a jövőre nézve rettegés szivárog be a repedésen. Bénító mind a kettő. És épp ezt az állapotot szeretné elérni a Sátán az édesanyáknál. A megbénulást.

De mi van, ha rosszul húztam meg a vonalat?

Mi van, ha gyermekem hibájától az én édesanyai erőmhöz vezet a vonal?

Mi van, ha Isten így szól:

Ki az az édesanya, aki elég erős és kitartó, hogy gyermeke rossz döntéseinek súlya alatt meghajlik ugyan, de nem törik el?

Ki az az édesanya, aki vállalja, hogy földig alázzák, de felfedezi a bölcsességet, amit ez a helyzet rejt, ahogy gyémántot lehet találni a szemét között?

Ki az az édesanya, aki nemcsak imádkozik a gyermekéért, hanem imájával végigkíséri őt, amíg kijut a mostani helyzetből?

Ki az az édesanya, aki engedi, hogy Én írjam meg gyermeke történetét?

És akkor Isten odamutat valakire.

Nem mondhatom, hogy mindig azt akarom, hogy rám mutasson. De néha megkapjuk azt is, amit nem akartunk.

Azt tudom, hogy most nagyon szeretnék bátorságot önteni valakibe, aki ezt éli át.

A Józsué 1,9-ben Isten világosan arra utasít, hogy legyünk erősek a harcban. Parancsba kapjuk ezt. „Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és bátor? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész”( Józs 1,9).

Édesanya, te erős vagy. Kitartó. Olyan, aki meghajlik, de nem törik el. Aki vállalja, hogy porig alázzák. Nem vak. Keresi a bölcsességet. Végigimádkozó asszony. Bátor édesanya. Aki nemcsak azt akarja, hogy a gyermeke tartsa be a szabályokat.

Azt szeretnéd, ha gyermeked mély belső késztetésre akarjon Isten útján járni.

Hadd fogjam meg a kezedet, és maradjak veled.

Abból a repedésből a szíveden Istentől lehelt erő fog kiáradni. Ami felemelkedik. És felemel.

Segít, hogy kimondd a Sátánnak: rosszul választottál, ezt az édesanyát nem fogod összeroppantani.

Uram, add erődet, hogy töltsön el engem, itassa át gyengeségemet. Bénítóan hat rám mindaz, ami történt és történik, de tudom, hogy mindent le tudok győzni a Te erőddel. Segíts, hogy ezt a nehéz időszakot tartsam olyan alkalomnak, amikor közelebb kerülhetek Hozzád.  Ámen.