„Puha kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzájuk, enni adtam nekik.”

Hóseás 11,4

Hogy eshettem bele megint a régi csapdába? Nem volt szándékos. Nem akartam, hogy rosszat gondoljon róla. De meggondolatlanul beszéltem egy közös barátnőnkről az asztalnál. Óvatlan szavaimmal negatív színben tüntettem fel azt a barátnőmet.

Szörnyen éreztem magam, s még az is megkérdőjeleződött bennem, hogy elérem-e valaha is, hogy mindig gondolkozom, mielőtt beszélek. Hiába határozom el minden nap, hogy életemmel Isten dicsőségét szolgálom, újra meg újra letérek az útról. Ez is egy ilyen alkalom volt.

Belevetettem magam a házimunkába, hogy legyűrjem a szégyenérzetet. De hiába porszívóztam, törölgettem, majd olvasni próbáltam, csak akkor könnyebbültem meg, mikor leültem imádkozni.

Ezzel kellett volna kezdenem. Csak Jézus képes elszakítani a butaságommal foglalkozó gondolatoktól, és halkan a szívembe súgja: „Megbocsátok”. Kér, hogy fogadjam el a megbocsátását. Ha elrontok valamit a viselkedésemmel, Jézus gyöngéd szeretete visszavezet az Ő útjaira. Ahogy Hóseásnál olvassuk, a szeretet az a kötél, amivel visszahúz minket a Vele való kapcsolatba.

Istennek nagy tapasztalata van a tévelygők visszatérítésében. Maga Isten népe, az izraeliták is eltévelyegtek Tőle, mikor a bűnt választották, és megszegték parancsait. Újra meg újra elhagyták az Urat, és Ő újra meg újra megkereste őket – szeretettel, ahogy az Hóseás 11,4-ben találjuk: „Puha kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzájuk, enni adtam nekik.”

Isten saját gyöngéd irányítását az elbarangolt állatot visszaterelő gazdáéval állítja szembe. A gazdát felbosszantja a jószág cselekedete, vastag kötéllel rángatja vissza. A gazda keménykezűségével ellentétben, mondja az Úr, Ő gyöngéden és kedvesen vezet haza, ha elkóborolunk Tőle.

Bocsánatot kértem attól a barátnőmtől, akivel beszélgettem, s örömmel vettem tudomásul, hogy meggondolatlan szavaim nem befolyásolták jó kapcsolatunkat. Az irgalom, amit Istennél és barátnőmnél megtapasztaltam, arra késztet, hogy még jobban vigyázzak máskor. Isten kedvessége sarkall, hogy hasonló legyek Hozzá, s az Ő gyöngédségét tudjam továbbadni szavaimban, kapcsolataimban.

Vannak napok, amikor vétkünk lehúz, eltávolít az Úrtól. De Isten ott van továbbra is, várja, hogy szeretettel visszavezethessen Önmagához. Tegyük hát félre a makacsságot, a nemtörődömséget, s adjuk át magunkat Isten gyöngéd húzásának, amivel visszatérít Szívéhez és útjaihoz.

Uram, köszönöm, hogy nem hajítasz bele hibáim szemétgödrébe. Nagyon szeretem, ahogy szeretsz: tökéletesen!  Ámen.

Forrás: Lynn Cowell: When I Stray, Encouragement for today, .www.proverbs31/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.