„Szüntelen imádkozzatok.” 

1 Thessz 5,17

Lelkiismeret-furdalás. Amikor az imádkozásról beszélgetek másokkal, sokszor elhangzik ez a szó. Megértem őket.

Én is így éreztem. Megkért valaki, hogy imádkozzam érte, s mikor elmondta, milyen nehézséggel küzd, azonnal vállaltam. Együttérző lélekkel válaszoltam: „Igen, imádkozni fogok érted!” Aztán kiment a fejemből, jöttek a különböző elfoglaltságok, még öt embernek megígértem, s végül jó szándékom ellenére, nem teljesítettem az ígéretemet.

Elodáztam az imádkozást, várva a megfelelő alkalomra. Aztán az élet hozta a formáját, s az alkalom nem jött el. Mikor kicsit össze tudtam szedni magam, s felidéztem, kiknek is ígértem, hogy imádkozom értük, nem mindenki jutott eszembe.

Úgy gondoltam, ahhoz, hogy „jól” imádkozzam, hosszabb időre van szükség. A rövid imádkozás nem hatékony, nincs ereje. Aztán felfedeztem valamit, ami megváltoztatta a hozzáállásomat. A Máté 6-ban Jézus imádkozni tanít. Ezt mondja: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek” (Mt 6,7-8).

Nahát, nem kell órákig imádkoznom, fennkölt szólamokkal ostromolnom Istent? Megnyugtató, felszabadító volt, hogy épp Jézus szájából hangzottak el ezek a szavak.

Aztán egy újabb aha! élmény következett. A következő versben Jézus így folytatja: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”

Ez a Miatyánk, más szóval „Az Úr imádsága”.

Állj meg egy pillanatra. Nézd meg az órát, majd mondd el hangosan a Miatyánkot. Mennyi időbe telt? Jézus ezzel érzékeltette, hogyan imádkozzunk – akkor miért is hisszük, hogy a hosszú imádságok a hatásosak?

Igen, vannak helyzetek, amikor több időt kell imádságban töltenünk (gondoljunk Jézusra a Getsemáné kertben Mt 26,36-46). De nagyon sok mindenért imádkozhatunk rövid imákkal napközben bármikor, ha eszünkbe jut.

Most már, ha kapok egy emailt, amiben valaki azt kéri, imádkozzam érte, ritkán válaszolok azzal, hogy „Imádkozni fogok”. Inkább megállok, imádkozom érte, s azt válaszolom: „Imádkoztam érted”. Ha valaki felhív, vagy személyesen kér meg, leggyakrabban ott helyben megkérem, imádkozzunk együtt.

Ha valami hírről olvasok vagy hallok, valakikről, akikért imádkozni szeretnék, ott helyben imádkozom értük. Ilyenkor nem akarok hosszadalmas és ékesszóló lenni, inkább azon igyekszem, hogy azonnal Isten elé vigyem a kérést, mielőtt elfelejtem.

Ha úgy érzem, valakiért többször kell imádkoznom, megteszem, valahányszor napközben eszembe jut. Mivel nagyon akarok imádkozni, többször eszembe jut, és rájöttem, nem kivitelezhetetlen, hogy „szüntelen imádkozzunk”. A gyakori rövid vagy azonnali imádkozással megszűnt a lelkiismeret furdalásom, a nyomás, hogy valamit még meg kell tennem, időt kell rá szakítanom. S ami ennél sokkal fontosabb, megtörténik az imádkozás azokért a dolgokért, amiket az emberek rám bíztak. S ugye ez volt a cél?

Az imádkozással kapcsolatosan azt olvasom a Bibliában, hogy gyakran imádkozzunk, hittel és kitartással imádkozzunk, és minden gondunkat vigyük Isten elé imádságban. Az sehol sincs megírva, hogy minden kérést alaposan megfogalmazva, részletesen fejtsünk ki, hogy Isten meghallgassa.

Remélem, neked is segítettem ezzel, s a lelkiismeret-furdalást nálad is felváltja egy megújult lelkesedés, hogy imádkozzunk.

Uram, segíts, hogy gyakran, kitartóan és hittel imádkozzam, akaratod szerint.  Ámen.