„Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.” 

Zsolt 107,13

Szörnyű állapot, ha úgy érezzük, csapdába kerültünk. Tudom. Többször átéltem az utóbbi években.

Mikor az ingatlanpiac összeomlott, tanácsadással foglalkozó családi vállalkozásunk padlóra került. A szerződéseket felbontották, a várt üzletkötések elmaradtak, az adó az égbe szökött, a beruházások megálltak. A legtöbb probléma okáról nem tehettünk, de volt olyan, ami saját rossz döntésünk következménye volt.

Egyik hónap vonszolta magát a másik után. Volt néhány hét, amikor éppen csak megúsztuk a teljes csődöt. Nem veszítettem el hitemet Istenben, mert láttam, hogyan gondoskodik a mindennapjainkról. De az Ő számítása arról, mikor húz ki minket a gödörből, nem egyezett az enyémmel. Én gyors megoldásért kiáltottam, de az Ő terve másról szólt.

Mielőtt megérkezett a segítség, Isten hosszú ideig benne hagyott a pácban. Tovább kellett a tehetetlenséggel küzdenünk, mint szerettük volna. Minden korábbi lehetőség a segítségnyújtásra elillant. Akik azelőtt segítő kezet nyújtottak volna, már képtelenek voltak rá. Néha úgy éreztük, teljesen magunkra maradtunk, minden és mindenki elhagyott. Mi rontottunk el valamit? Rossz döntéseket hoztunk? Vívódtunk.

De aztán Isten közbelépett. És mivel olyan sokáig voltunk bajban, hálánk megkétszereződött. Tisztán látszott a keze munkája. Utólag úgy látjuk, ha sikerült volna saját erőnkből kikecmeregni, magunkat veregettük volna vállon az okosságunkért. Így viszont minden dicsőség Istené.

Talán épp most érzed csapdában magad, s arra gondolsz, vajon téged hogyan ment ki Isten. Talán téves döntéseket hoztál. Talán úgy érzed, meg sem érdemled, hogy kiszabadulj. Ha ez van, mondok neked egy jó hírt. Mindegy, hogy magad vagy más miatt kerültél bajba, Isten törődik veled, és megvan a terve a kiszabadításodra. Erről szól a 107. zsoltár. Istennek a népéhez való hűségéről tanít, minden körülmények között: a pusztaságban, a sötétségben, az ostobaságaikban. Mindegy hol voltak, vagy mit tettek, ha az Úrhoz kiáltottak, Ő meghallgatta őket. És hall minket is. Ez a zsoltár nem csak egy szép vers. A hajdani hívek üzenete a mai hívőknek. Írásba foglalták, s az írás megőrizte, hogy amikor elveszettnek, tehetetlennek, kimerültnek érezzük magunkat, vagy félünk, elolvashassuk, és higgyünk – higgyük, hogy Isten, aki akkor szabadulást hozott, megteszi ma is.

Álljon itt egy kis részlet az üzenetből, de ha lesz időd, olvasd el az egészet. 107. zsoltár 10-14:

„A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban. Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét. Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak, de nem jött senki, hogy támogassa őket. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából, és széttörte bilincseiket.”

Isten a csapdából való kiszabadítás specialistája – függetlenül attól, ki hogy jutott oda. Velem is így tett – veled is így fog tenni.

Uram, csak te ismered kétségbeejtő helyzetem mélységét. Te tudod, mennyire tehetetlennek érzem magam. Igaz, nem jártam el mindig helyesen, bevallom lázadozásaimat. Uram, te azt ígérted, ha Hozzád kiáltunk, meghallgatsz. Most kiáltok, Uram. Kérlek, segíts!  Ámen.