Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.

Ézsaiás könyvének 43. fejezetéből a 2. vers, a New Living Translation szerint így hangzik:

Amikor mély vizeken kelsz át és kemény próbákat kell megélned, veled leszek. Amikor a nehézségek hullámain jársz, nem fogsz elsüllyedni! Amikor az elnyomás tűzén mész át, nem fog megégetni az téged, a lángok nem fognak felemészteni.

Nagyon lelkes olvasó vagyok. Igazat megvallva, az olvasás az egyik legkedvesebb lehetőségem arra, hogy az élet kaotikus viharában egy kicsit megálljak. Nagyon szeretek könyvesboltokba betérni, különösen oda, ahol kényelmes fotelek vannak, ahol a vásárlók nyugodtan leülhetnek és olvasgathatnak.

Ilyenkor könnyen elfelejtkezem magamról és átadom magam az olvasás élvezetének. Épp ezt tettem, amikor egy ismerős hangra figyeltem fel. Felnézve egyik barátnőmet, Carolt pillantottam meg. Épp egy folytatásos regény újonnan megjelent következő kötetét kereste. Az eladó tüstént átadta a kívánt könyvet egy stócból, és folytatta munkáját. Figyeltem, amint Carol szélesen elmosolyodik amint átlapozza a könyvet. Ezután nem hittem a szememnek, Carol az utolsó oldalakhoz lapozott, majd elkezdett olvasni!

Itt volt az idő, hogy közbelépjek, amit gyorsan meg is tettem.

Visszatettem a könyvet a polcra, majd a barátnőm segítségére siettem. Intettem neki, hogy magamra vonjam a figyelmét, majd hozzá lépve átöleltem, és köszöntöttem: "De jó, hogy látlak, hogy vagy?" A következő néhány percben elmeséltük egymásnak, hogy éppen mi történik velünk.

Nem tudtam tovább magamba folytani a következő őszinte kérdést: " Te tényleg megveszed ezt a könyvet?" Nem értettem, miért jó egy folytatásos regényt megvásárolni, ha már úgyis ismerős a vége? Izgalomtól csillogó szemmel így szólt: "Hát persze, alig várom, hogy elolvassam. A vége fantasztikus!"

Azt még megértem, hogy a könyv megvétele előtt valaki beleolvas az első oldalakba, vagy átnézi a tartalomjegyzéket. Még azt is elfogadom, hogy egy-egy rövid bekezdést elolvas a vásárló, hogy tisztában legyen a történet alakulásával. De Carolt semmiképp sem értettem. "Be kell vallanom, hogy láttalak amint az utolsó oldalakat elolvastad. Mi a jó ebben? Nem veszi el az olvasás izgalmát?" - kérdeztem.

"Egyáltalán nem" - válaszota Carol. "Mielőtt megvásárolnék egy könyvet, mindig elolvasom a végét", magyarázta. "Sokkal rosszabb, mint gondoltam." estem kétségbeesésbe. Valószínű, a véleményem teljesen kitükröződött az arcomon, mert Carol elnevette magát, és így szólt: "Tudom nagyon furának tűnik, de tudnom kell, hogy minden jól végződik-e, mielőtt megvenném a könyvet".

Amint Carol szavain töprengtem, rájöttem, hogy nekünk, Isten gyermekeinek, hasonlóképpen kell tennünk. Egyszer Billy Graham mondta, hogy "Olvastam a Biblia utolsó lapját. Minden jól fog alakulni."

Ha csak arra figyelünk, amit látunk, megértünk, vagy meg tudunk magyarázni, akkor előbb-utóbb elkezdünk aggódni. A félelem és a kétségbeesés ismerős útitársaink lesznek, ha csak erre a romlott világra koncentrálva éljük meg mindennapjainkat. A mi egyedüli reménységünk Isten. Nem elegendő csak hallani Róla. Személyesen ismernünk is kell Őt, mert a Jézus Krisztusban megélt személyes kapcsolat által, bizonyosak lehetünk abban, hogy a világ bármit is dob elénk, a végén minden rendbe fog jönni.

Atyám, sokszor megkísértődöm, hogy az engem körülvevő dolgok miatt aggódjam. Világunk romokban hever. Bocsásd meg kérlek, hogy időnként Rajtad kívül mást helyezek figyelmem középpontjába. Köszönöm a Bibliát, mert ellát tanácsokkal, és erőt ad ahhoz, hogy a mindennapjaimat megéljem. Te vagy az egyedüli reményem. Segíts, hogy ne feledjem, Te vagy mindenek áldott irányítója. Ámen

(Forrás:  Everything Will Be Okay, Mary Southerland)Copyrighted by Girlfriends in God, Inc.