Nagyon hangsúlyos, hogy Krisztusban van erő mindenre. A mi erőnk véges. Ma fiatal, egészséges vagy. Magabiztosan mondod: van erõm mindenre. De nem vagy ura az életednek, egészségednek. Nem vagy ura a holnapnak, még a következő pillanatnak sem. Elég egy kisebb-nagyobb betegség, jön egy haláleset a családban, belecsöppensz valami lelki próbába, váratlanul rád szakad valami teher, és már a padlón vagy. Lehet, hogy tudatában vagy erõtlenségednek, erõd végességének, s menekülsz az erõdet meghaladó feladatok elõl. 

Pál apostol nem azt mondja, hogy mindenre van ereje, hanem azt: mindenre van erõm a K r i s z t u s b a n . Lehet, hogy közömbösen, fásultan hallgatod ezt. Azt mondod: mindez a könyökömön jön ki. S éppen ez a baj. A könyöködön jön ki, s nem megy a szívedbe. Lehet, hogy egyenesen bosszankodva, ellenségesen hallod ezt. Így volt ezzel Pál apostol is. Korábban, nagyon sokáig hallani sem bírta Jézus nevét. Minden megtett azért, hogy elhallgattassa azokat, akik errõl beszéltek. Megostoroztatta, börtönbe záratta, kivégeztette õket. De egyszer, váratlanul, valóságosan találkozott Jézussal. S mert élõen találkozott vele, az élõ, valóságos és dicsõséges Jézussal, meghódolt elõtte, átadta a szívét, életét Jézusnak. Ettõl kezdve tapasztalta meg napról napra, egy életen át, hogy Krisztusban mindenre van ereje. 

A nagy kérdés az, hogy volt-e ilyen élőtalálkozásod Jézus Krisztussal? Vagy csak hallottál róla valamit, tanultál róla valamit, még konfirmáltál is, de nincs élő Jézus Krisztusod és nem vagy benne?

Az egyik gyülekezetben, ahol korábban szolgáltunk, volt egy idős házaspár. Az asszony az ébredési idõkben megtért, átadta a szívét Jézusnak. A férfi mereven elzárkózott. Hallani sem akart sem Istenrõl, sem Jézusról. A feleségét is akadályozta abban, hogy a gyülekezetbe, istentiszteletekre, bibliaórára járjon. S aztán egyszer, egy éjszaka, álomlátásában megjelent néki Jézus. Ettől kezdve gyökeresen megváltozott. Nem hogy nem engedte, hanem küldte a feleségét az alkalmakra. A rákos betegségből is meggyógyult, s még sokáig élt. Az ilyen találkozással kezdõdik minden. Volt-e ilyen élõ találkozásod Jézussal? Az ilyen élő találkozás sokféle módon történhet. Pállal a damaszkuszi úton, Péterrel a csodálatos halfogásnál, Nátánaélnek mondott valamit- "Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48). Lehet, hogy már átéltél egyet és mást, talán egészen nagy dolgokat is, de Ady Endrével szólva: "orcáját még titkolja, rejti".

Ám egyszer csak eléd áll, mint a vakon született ember elé a templomban, és csendesen megkérdezi tőled: "Hiszel te az Emberfiában?" (Jn 9,35) Talán éppen most, ezen az alkalmon, teszi fel személyesen neked a kérdést: Hiszel Bennem? S megtörténhet veled is, ami akkor, ott megtörtént. Az az ember "így válaszolt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Jézus így felelt neki: Látod őt, és aki veled beszél, ő az. Erre az ember így szólt: Hiszek, Uram. És leborulva imádta őt" (Jn 9,36-38) Most a hirdetett igében mutatja meg magát, hogy meglásd, ki ő, higgy Benne, és leborulva imádjad Őt. S megtapasztalod, hogy Krisztusban mindenre van erőd. 

Krisztusban úgy van erőnk, hogy közösségben vagyunk vele. Közösségben úgy lehetünk vele, ha átadjuk magunkat neki. Fenntartás nélkül, egészen. 

Krisztusban azért lehet erőnk mindenre, mert övé minden hatalom mennyen és földön. 

S azért lehetünk Krisztusban, mert ő efogadott mindet. Senkit sem utasít el, aki hozzá megy. Erre van neked is szükséged. Ha már megtetted, örülj, és erősödj ebben az örömben.

Ha pedig még nincs erőd a Krisztusban, akkor nem vagy benne. Add át magadat neki. Ez az önátadás volt Pál apostol megtérése. Ezt jelenti a megtérés a te életedben is. Ma, ha az Ő

szavát hallod, ne keményítsd meg a szívedet. Nincs más lehetőséged arra, hogy mindenre legyen érőd. De ez a lehetőség nyitva áll előtted. 

 Krisztusban valóban m i n d e n r e van erő. 

Pál apostol nem pillanatnyi felbuzdulásában írta ezt, hanem egy élettapasztalat van mögötte. A 2Kor 11,16-33-ban egész listát ad elénk erről, mi mindenhez volt ereje a Krisztusban. Csak néhányat hadd soroljak fel ezekből: 

A zsidóktól ötször kapott negyven botütést egy híján. 

Háromszor megvesszőzték. 

Egyszer megkövezték. 

Háromszor szenvedett hajótörést. 

Éhezett, szomjazott, veszedelemben volt rabló és áltestvérek között. 

Krisztusban van erő elfogadni az utunkat. Van erőnk végig mennünk azon az uton, amelyen életünkben is beteljesednek az Isten dolgai. Nem roppanunk össze. Nem dobjuk el az életet, hanem megharcoljuk a hitnek szép harcát, amelynek végén az élet koronája vár ránk. 

De annak, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, van egy másik vonatkozása is. 

Van erő - elfogadni önmagunkat. Ez sokszor nem is olyan egyszerű dolog. Nem arról van szó, amit így szoktak mondogatni: én már csak ilyen vagyok. Ezen nem tudok és nem is akarok változtatni. Ez rendszerint valamiféle önigazolás takarója. 

Példák vannak rá, hogy olykor nehéz elfogadni, hogy szőkék vagyunk vagy barnák, alacsonyak vagy magasak, fitos orrúak vagy görbe orrúak, valamilyen születési rendellenesség következtében, vagy baleset folytán csonkák, bénák, hátrányos helyzetűek. S lehetne sorolni szinte vég nélkül az okokat. Igen, Krisztusban van erőnk elfogadni önmagunkat. 

Krisztusban van erőnk - elfogadni embertársainkat. A szomszédok, az utcán járó-kelők, az eladók, a hivatalnokok, a munkatársak, a gyerekek, az idős szülők az agyérelmeszesedésükkel nem mennek az agyamra, az idegeimre. 

Van erő - megtagadni a bűnöket, nemet mondani mindenre, ami ellenkezik Isten akaratával. 

van erő - igent mondani Isten akaratára a legnehezebb helyzetekben is, a legérthetetlenebb, elfogadhatatlanabb dolgokban is: 

Igen, Atyám, így volt kedves előtted. 

Van erő - megszabadulni a szenvedélyektől, legyen az bármi is az életünkben. 

Krisztusban van erő - megbocsátani. Ez sokkal súlyosabb, központibb kérdés, mint sokszor gondoljuk. A szó szoros értelmében élet-halál kérdés, mind földi, mind mennyei vonatkozásban. A meg nem bocsátás halálos betegséges okozója, s ha nem bocsátjuk meg embertársainknak, amivel ellenünk vétkeztek, mennyei Atyánk sem bocsátja meg a mi vétkeinket. 

És igen: Krisztusban, csakis Krisztusban van erőnk szeretni, követni a szeretet parancsát mindig, mindenki irányában. Van erő szeretni még ellenségeinket is. 

S van erő - , hogy hűek legyünk mindhalálig. Nem önmagunkhoz, hanem Krisztushoz, házastársunkhoz, küldetésünkhöz. 

Ez is realitás. Ez is valóság. Szeretnéd, ha lenne erőd mindezekre? Légy Krisztusban! Lehetsz, mert Ő befogad, csak add át neki magadat!