„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” Iz 43,18-19

A három éves Elle karját kinyújtva rám szögezte mutatóujját: „Megfagytál, Mami!”

Lemerevedtem, egyik karom még mögöttem, másik előrelendülve fagyott meg. Kisunokám kuncogva gyorsan felolvasztott.

Ha vannak a közeledben 6 év alattiak, akkor biztosan ismered a Jégvarázs c. filmet. Egy testvérpár küzdelmes kapcsolatáról szól, és arról, ahogy szeretnék elfogadtatni magukat.

Egyik jelenetben Elsa, az idősebb testvér énekelni kezd:

– Engedd el, engedd el…

– S majd kibomlok, mint a hajnalpirkadás …

Engedd el.

Ezeket a szavakat véltem hallani Isten szájából évekkel ezelőtt.

Engedd el a múltat, amit nem tudsz megváltoztatni.

Engedd el a görbetükrös képet magadról. Nem egyezik azzal, ahogyan én, Mennyei Atyád, látlak téged.

Engedd el a bántásokat, amik fogva tartanak.

Kisunokámmal csak eljátszottam, hogy lefagytam, de volt idő amikor valóban így is éreztem magam. Nem tudtam kimozdulni a gyógyulás felé.

„Engedd el, drága kislányom” – hallottam Isten suttogását, aki szerette volna azt a Suzie-t előhozni bennem, akinek Ő megálmodott.

Talán te is érzed, hogy Isten azt kéri, engedd el – azt a valami vagy valakit…

Engedd el a hibákat, amiket valaha elkövettél. Én már megbocsátottam.

Engedd el a haragot, ami felemészti gondolataidat.

Engedd el az ítélkezést – magadét és másokét –, hogy szabadon élhess.

Te is erre vágysz, mondod, de hogyan engedd el, ha azt sem tudod, mit jelent az elengedés? Megmondhatom? Engem felszabadított, mikor végre felfogtam.

Az elengedés azt jelenti, hogy nem foglalkozol azzal, ami nem tőled függ, azért hogy arra koncentrálhass, ami a te feladatod.

Az Ézs/Iz 43,18-19-ben Isten a próféta által így beszélt a népéhez: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”

A nép annyira kapaszkodott a múltbeli dolgokba, hogy nem vették észre az újakat, amiket Isten meg akart mutatni nekik.

Istennek ez a figyelmeztetése nekünk is szól. A múlttal nem tudunk mit kezdeni, de oda tudunk figyelni a körülöttünk zajló csodákra.

Nem tudjuk megváltoztatni a szavakat, amik a szívünket gyötrik, de átírhatjuk őket a Szentírás szavaival.

Nem tudunk mit kezdeni a negatív beállítódású emberekkel, de mi magunk választhatjuk az örömet.

Eleinte nem könnyű elengedni a dolgokat, mert természetünkből adódóan szeretnénk mindent megtartani. De van remény! Ahogy a próféta leírása szerint új utak épülnek a sivatagban, folyók erednek a pusztában, úgy fognak új gondolkodási, kapcsolati és életminták bevésődni a lényünkbe, ha elengedjük azt, ami fölött nincs hatalmunk, hogy azzal foglalkozzunk, amit meg tudunk változtatni.

És hogy mi a szép még az elengedésben?

Az, hogy nem csak minket alakít át.

Hatása van a következő generáció formálódására, és az azutánira, mint nálunk a szőke, kékszemű virágszálra, aki nagymamáját kergetve az asztal körül azt énekli: „Let it go…”

Drága Jézus! Már régóta szerettem volna sok mindent elengedni, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Most, hogy már tudom, készen állok megtenni a hit ugrását az ismeretlenbe. Elengedem, ami nem rajtam áll, hogy odaforduljak ahhoz, ami az én dolgom. Köszönöm, hogy új utakat készítesz szívem sivatagában, és folyókat fakasztasz életem pusztájában. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: How Do I Let It Go?, Encouragement for today, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,