„És amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.”

(János 14,13)

Néhány éve úton voltam hazafelé, miután befejeztem a dolgom. Amint a szomszédságba értem, megcsörrent a telefonom.

– Szia, anyu, Kennedy vagyok. Hol vagy?

– Szia, kicsim. Elintéztem pár dolgot, és mindjárt otthon vagyok. Mi újság?

– Hát szeretnélek megkérni, hogy vegyünk egy új fürdőruhát délután, és – ne mondj nemet –, szeretnék egy tollat is a hajamba köttetni. Lehet, anyu?

Jaj, ne… Nem lehet!

„Ne mondj nemet” – gondoltam. – „Tényleg? Ugyan már! Én vagyok a szülő. Te meg a gyerek. Fölötte állsz.”

Azt mondtam tehát, hogy „Kicsim, még elég messze van a nyár, nem hiszem, hogy pont ma kéne bevásárolnunk. Meg amúgy is elmondhatod nekem szíved vágyait, de nem mondhatod meg, hogy kire vagy mire nem mondhatok nemet. Már a közelben vagyok, mindjárt találkozunk.”. Később, amikor az ő szemszögéből is megvizsgáltam a dolgot – ahogy ő tette fel a kérést –, a szívem majd’ meghasadt. Milyen gyakran fordulok én Istenhez olyan kéréssel, amire megkövetelem, hogy ne mondjon nemet!

Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy bármit kérhetnek Tőle. Azt is mondta, hogy bármi, amit kérünk az Ő nevében, megadatik.

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (János 14,12–14)

Vegyük át ezt a részt még egyszer. Amikor Jézus azt mondta, hogy „bármit kérhettek tőlem”, az nem egy engedmény az ember akaratának uralkodására. Sokkal inkább egy engedmény az embernek, hogy részt vehessen Isten akaratában az ima által. Rólunk szól, hogy megdicsőülhessen az Atya. Kérés „az én nevemben” annyit tesz, hogy Isten akarata végeztetik be a földön és mennyen is – nem pedig az ember hóbortja.

Kényszeríthető-e Isten, hogy úgy válaszoljon imáinkra, ahogy mi akarjuk? Nem. Akarja-e Isten, hogy legyen egy százmilliós házad meg egy terepjáród? Hát nem biztos. Akarja-e Isten, hogy felépülj azokból a betegségekből, pszichikai megpróbáltatásokból? Elképzelhető. Képes lenne rá? Minden bizonnyal.

Én nem ismerem Isten tervét a te életedre nézve. De amit tudok, az az, hogy Isten jó és hűséges. „Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva.” (Zsolt. 111,7–8) Isten tekintetében a hűség nem azt jelenti, hogy Ő mindig úgy tesz, ahogy mi szeretnénk. Azt jelenti, hogy beteljesedés által láttatja terveit, megtartja ígéreteit, folytatja megkezdett munkáját életünkben a mi javunkra fordítva – de nem feltétlen pillanatnyi boldogságunkért.

Ha azt hisszük, hogy Isten nem mondhat nekünk nemet, akkor magunkat helyezzük a trónra Isten helyett. Az ima nem arra való, hogy megkérjük Istent, hogy az legyen, amit mi akarunk, hanem arra, hogy megtudjuk Isten akaratát a földön és a mennyben is (Máté 6,10). Nem gondolja meg magát, mert Ő nem egy dzsinn, akinek a lámpásában vannak a követeléseink. Isten az egy, igaz Isten – és Ő hűséges, bármit is cselekedjen.

Én tényleg nagyon-nagyon szeretem a lányom. De csak mert megkér valamire, nem feltétlen teszek eleget kérésének. Ahhoz túlságosan is szeretem. Isten a mi mennybéli Atyánk. A szülőnk, aki érett, bölcs gyermekeket akar, nem pedig elkényeztetett gyerekeket. Ahhoz Ő túlságosan szeret minket.

„Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lukács 22,41–42)

Isten azért mondott nemet Jézusnak, mert az Ő egyszülött Fia kérése nem egyezett az Ő akaratával. És amiért Ő akkor nemet mondott, te és én most élvezhetjük Isten kegyelmét, megbocsátását, békességét, üdvösségét. Azért, hogy Isten megdicsőülhessen az Ő életében, Jézusnak alá kellett vetnie magát az Atya akaratának. Azért, hogy Isten megdicsőülhessen a mi életünkben, nekünk is alá kell vetnünk magunkat az Atya akaratának – és az Ő akarata mindig az, ami nekünk a legjobb, mert Ő hűséges.

Van, mikor az élet okozta sebek megsokszorozódnak. Van, mikor Isten megpróbáltatások és kísértések közepette hagy minket, hogy úgy érezzük, már nem bírjuk. De még akkor is ugyanaz marad Isten, és bízhatunk benne. Bíznunk kell benne. És így közvetlen kapcsolódhatunk áldásának ígéretéhez. A zsoltáros írja: „Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!” (84,12). Nem számít, miért imádkozol vagy mi után vágyódsz, mert bízhatsz benne, mindegy, hogy nemmel vagy igennel válaszol majd.

Úr Jézus, az Egyetlen, Atyám, tudom, hogy terved van velem. Add, hogy el tudjam kötelezni magam a Te akaratod mellett, és taníts, hogy a Te szíved után vágyakozzak mindenek előtt. Segíts, hogy a reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjak, tudván, hogy Te hű vagy (Zsid. 10,23). ámen.

forrás:virtualiskavezonoknek.blogspot.com