Mi, Palkók…

Budapesten lakott a család. Apa és felnőtt fia, Palkó, ritka harmonikus kapcsolatban éltek, szinte már barátok voltak, többször még cinkostársak is, főleg, ha Palkó édesanyjának bosszantása került napirendre. Ezt a harmóniát törte apró darabokra egy hatalmas veszekedés, ami odáig fajult, hogy Palkó nagyon megsértette az apját, aki pedig azt vetetette a fia szemére, hogy képtelen megállni a saját lábán. Palkó azonnal összecsomagolt és elment, elköltözött otthonról. A régi közös csínytevések, a nevetés és az öröm helyét átvette a csend, ami csak egyre nőtt és nőtt. És nem történt semmi, csak néma csend, és üresség, és egyre tátongóbb űr két olyan ember között, akik egyébként összetartoztak. Egy ilyen komor, csendes napon született meg az elhatározás az apa szívében, hogy ez nem mehet így tovább. Nem tudta, hol van Palkó, hová költözött és mit csinál, csak azt tudta, hogy nagyon hiányzik neki, és nem bírja így tovább. Semmi más ötlete nem volt, mint hogy felad egy hirdetést egy országos lapban. Meg is írta és fel is adta az üzenetet: „Palkó! Mindent megbocsátok, kérlek, gyere haza! Találkozzunk vasárnap a Hősök terén, délután 4-kor! Apa.” A hirdetést lehozták, s az apa szívdobogva indult el azon a vasárnap délutánon a térre, ahol több mint negyven Palkó álldogált a megadott időpontban, és várta az apját, a kiengesztelődést és az újrakezdést.

A házasságtörésen ért asszony ezt az újrakezdést tapasztalta meg. Az írástudók és a farizeusok Jézusnak akartak csapdát állítani, hiszen a törvényben rögzített halálra kövezés rendeletét csak a rómaiak jóváhagyásával lehetett végrehajtani. Ez volt a helyzet Jézus perével is. Nem is annyira az asszony bűne érdekelte őket, hanem Jézus, aki, ha elveti a mózesi törvényt, szembekerül a vallásossággal, ha pedig követ ragad, akkor a rómaiak kezére adható. De teljesen másként alakult a helyzet. Jézus a bűnbocsánat, az újrakezdés, a kiengesztelődés a „menj és többé ne vétkezz” saját élete árán történő meghirdetését teljesíti, amire mi, Palkók valamennyien a legmélyebben vágyakozunk. A porba írt szavakra és az „az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van” parancsára csendet kell teremtenünk a mai világban is, és végképp el kell oszlatnunk a szívünkből a harag és a bosszúvágy minden árnyékát, hogy Palkók és Palkók is találkozhassanak.

Pék Sándor