Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból,

hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.1Pét.1:18-19

Íme a számla! Életünk számlája. Bűneink számlája. Mindezt értünk kellett kifizetni, azért hogy ma itt lehessünk, azért hogy megmeneküljünk, azért, hogy örök kárhozat helyett örök üdvösség lehessen az osztályrészünk. 

Tetszik vagy nem tetszik, de adósok vagyunk az Úr előtt. A megannyi mulasztásunk miatt, a megannyi szeretetlenség miatt, a megannyi kísértés miatt, melynek nem tudtunk ellenállni, és legfőképpen hitetlenségünk okán. Tartozásunk van Isten felé, melyet legkésőbb életünk végén ki kell egyenlíteni. Valakinek ezért fizetnie kell. 

Ha egyedül kell odaállnunk Isten elé, vajon mit tudunk felmutatni a számonkérés idején? Hisz addigra minden evilági kincsünk odavész, semmi sem jön velünk a láthatókból a túlvilágra. Marad az ágról szakadt életünk, melynek tisztaságára és szentségére nem tudtunk vigyázni. 

Hiába a megannyi jócselekedet, hiába a sok kedvesség, hiába vagyunk törvénytisztelők, hiába vagyunk vallásosak, ha nincs Krisztusba vetett mély hitünk. 

Hiszen Isten színe előtt csupán a magunk erejéből, a magunk jóságából nem tudunk megfelelni. Nem tudjuk betartani maradéktalanul az ÚR parancsolatait, és nem tudjuk magunkat tisztára mosni velünk született gyarlóságainktól. Erre egyszerűen nem vagyunk képesek, önmagunkat nem tudjuk megváltani. 

Éppen ezért jött el Jézus Krisztus. Ezért fizette ki helyettünk a tartozást, és itt ma a passió történetében láthatjuk magunk előtt a számlát, hogy tételesen mi mindent tett meg értünk, Megváltásunkért. Az emberek mocska és a világ szégyene lett a Mindenség Királya, hogy nekünk utat nyisson Isten csodálatos országába. 

Nem a veszendő dolgok váltanak meg minket. Nem a felhalmozott kincsek, nem a felhalmozott kegyes cselekedeteink, hanem egyedül Jézus vére. Ő mossa le bűneink mocskát, és ad nekünk új életet.

Testvéreim! Ma, nagypéntek ünnepén Jézus értünk való szenvedésére gondolva tartsunk igaz és mély bűnbánatot.

Jöjjük a golgotai kereszthez, és rakjuk le Királyunk lábai elé minden vétkünket, és régi életünket, hogy halála árán kiválthasson bennünket saját halálunkból, és Vele együtt új életre támadhassunk már itt földi utunkon, és egykor majd a Mennyek Országában. Ámen.