2020. március 19. – Csütörtök, Szent József, a boldogságos Szűz Mária jegyese

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.

Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés:

A mai napon Egyházunk Jézus Krisztus nevelőapját és Szűz Mária jegyesét, Szent Józsefet ünnepli. Az evangélium felidézi az ő töprengését és látomását. Mielőtt feleségül vette volna Máriát, kiderült, hogy jegyese gyermeket vár. Van elképzelése, hogy mit tesz ebben a helyzetben, el akarja őt bocsátani, de ezt titokban szándékozik megtenni, nehogy házasságtöréssel megvádolják és halálra ítéljék Máriát. Tervezgetését Isten felülírja, látomásban közli Józseffel, hogy mit tegyen. A látomásból megtudja, hogy a születendő gyermek a Szentlélektől fogant. Amit tehát Mária az angyali üdvözletkor megtudott, azt József a látomásból tudja meg. És amit Mária elfogadott az ő igenjének kimondásával, azt József szintén elfogadja. Ahogyan Mária az Úr szolgálóleányának tekintette magát, ugyanúgy József is engedelmesen elfogadta és teljesítette azt a szolgálatot, amivel Isten megbízta.

A hit engedelmességét mind Jézus édesanyjának, mind nevelőapjának életében megcsodálhatjuk. Nem kényszerből, hanem szabadon bízzák magukat, életüket Istenre, értelmükkel és akaratukkal meghajolnak Isten szándéka előtt. Félreteszik kétségeiket és aggodalmukat, mert bíznak abban, hogy amit Isten akar, az valóban jó, az a legjobb a számukra.

A nagyböjti időben nekem is ilyen egyszerűséggel kell magamat Istenre bíznom. Ő adja nekem a legfőbb jót, az üdvösséget.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te színeváltozásod, dicsőséged látványa egykor megerősítette az apostolok hitét. Erősítsd meg a mi hitünket is! Ők egykor megláthatták a te dicsőséges arcodat. A nagyböjt idején a te szenvedő arcodat szemléljük, feltekintünk a keresztre, a te szenvedő és meggyötört arcodra, és észrevesszük, hogy tekintetedből most is szeretet és megbocsátás sugárzik. Segíts minket, hogy ne féljünk a szenvedésektől és az áldozattól! Ne féljünk felvenni életünk keresztjét! Hisszük, hogy a szenvedések vállalása hozzád kapcsol minket. Hisszük, hogy ha veled vagyunk a szenvedésben és a halálban, akkor veled együtt fogunk részesedni a feltámadásban is.