2020. március 27. – Péntek

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

Jn 7,1-2.10.25-30

Elmélkedés:

A dolgok természetes rendjét sokszor siettetni akarjuk. Türelmetlenek vagyunk, mindent azonnal szeretnénk megszerezni vagy elérni, nincs időnk sem elvégezni a szükséges feladatokat, sem kivárni az eredményeket. Ha éppen dolgozunk, akkor sem a feladatra koncentrálunk, hanem arra gondolunk, hogy mikor fogunk már végezni. Szeretnénk gyorsan túllenni a dolgokon, hogy megszabaduljunk a fáradozástól.

Korunk türelmetlensége és állandó sietsége Istennel való kapcsolatunkra is rányomja bélyegét. Ha kérünk valamit, azt szeretnénk azonnal megkapni. A türelmes és kitartó imádkozást sokan egyáltalán nem ismerik. Miért is sietne Isten? Mondhatnánk, hogy van ideje bőven, de ezzel éppen az a gond, hogy neki nincs ideje, ő az örökkévaló Isten. Az örökkévalóságot nem lehet múltra, jelenre és jövőre osztani, az örökkévalóságban értelmetlen az idő mérése, értelmetlen a percek, órák, napok, évek, évezredek számolgatása.

Földi életében Jézus is megtapasztalta az időt. Az örökkévalóságból belépett az idő korlátai közé, megtanult például várakozni. Tudta, hogy mikor, minek van az ideje. Készült arra, hogy eljöjjön az ő órája, amikor életét feláldozza a kereszten. Ennek idejét pedig nem tudták siettetni az emberek. A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy nem tudtak ellene tenni semmit, mert „még nem jött el az ő órája.”

Van-e időm nagyböjtben az imára? Tudok-e több időt szentelni a családomnak?

© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Krisztus, világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel. Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!