2020. április 11. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”

Mt 28,1-10

Elmélkedés:

Hiszek a feltámadásban

Nem fognak koronát viselni a mennyben azok, akik nem viseltek töviskoszorút itt a földön. Ez a kijelentés azt igazolja, hogy a keresztények soha nem tekintettek úgy a húsvétra és a feltámadásra, hogy közben becsukták volna szemüket, mert nem akartak tudomást venni a szenvedésről és a halálról. A krisztusi közösség tagjai már a legkorábbi időkben úgy tekintettek a feltámadt Krisztusra, mint aki éppen a szenvedés és a halál vállalásával érdemelte ki a mennyei Atyától az új életet. Az első keresztények világosan megértették, hogy mit jelent a kereszt felvétele és hordozása, tudták, hogy ennek jutalma lesz a feltámadás. Ezért nem ijedtek meg a fenyegetésektől és ezért nem féltek az üldözésektől. Türelmesen elviselték a világ részéről a megvetést és a bántalmazást, mert remélték Istentől a mennyei dicsőséget. Ezért volt fontos számukra, hogy szenvedéseikben is kitartsanak Krisztus mellett és a benne való hitben, mert tőle várták az új életet. Tudták, hogy azok fogják a dicsőség koronáját viselni fejükön, akik földi életükben türelemmel viselték a töviskoszorút. Nem véletlen, hogy a keresztény művészetben az első húsvéti jelenetek éppen a szarkofágokon, a kőből készült koporsókon és a temetkezési helyeken jelentek meg. A halált megtapasztalva, a gyász idején a feltámadás adott nekik erőt. Azért vésték vagy festették a feltámadt Krisztust vagy a feltámadás jelképeit, például a babérkoszorúval díszített keresztet, mint a halálon aratott győzelem jelét a koporsókra, mert a feltámadt Úrtól várták azt, hogy szerettüket részesítse a feltámadásban és az örök életben. A keresztények szemében a halál mindig is egy kapu volt, amelyen keresztül az örök életre juthat a Krisztusban hívő ember.

Szent Ágoston püspök tanítja: „Semmi különös nincs abban, ha valaki hiszi, hogy Jézus meghalt. Így gondolják ezt a pogányok, a zsidók és a bűnösök is, így gondolja mindenki. A keresztények viszont hiszik, hogy Jézus feltámadt a halálból. Ez a lényeges különbség! Ők hisznek Jézus feltámadásában is!”

Mivel Jézus feltámadt a halálból, ezért örök életünk szempontjából létfontosságú az ő személye, a benne való hit és a hozzá való tartozás. Ő keresztény hitünk és életünk középpontja. Az ő feltámadásának köszönhetően tudjuk, hogy a halál nem értelmetlen.

Húsvéti szertartásunk evangéliuma a hajnali eseményeket beszéli el. Asszonyok mennek Jézus sírjához, szívük szeretete vezeti őket. A halottat keresik, őt akarják elsiratni és elvégezni a testen a bebalzsamozást, amire pénteken már nem volt idő. Ezek a cselekedetek hozzátartoznak a gyász feldolgozásához, az események elfogadásához, lelkük megnyugvásához. Azt remélik, hogy közben megnyugszanak, de félelmet keltő számukra, amit a sírnál tapasztalnak. Földrengés támad, majd pedig egy angyal száll le az égből, akinek „olyan volt a tekintete, mint a villám.” A látvány félelmetességére jellemző, hogy „az őrök reszketni kezdtek félelmükben és szinte halálra váltak”, majd pedig otthagyják a sírt, amelynek őrzésével megbízták őket, amikor azt látják, hogy Jézus teste nincs a sírban. Ha az őrök ennyire megijedtek, akkor az asszonyok bizonyára még inkább. De ők nem mennek el, ezért ők kapják elsőként a hírt az Úr feltámadásáról. Az angyal azt is megparancsolja nekik, hogy vigyék el a tanítványoknak Jézus feltámadásának hírét, tehát ők kapják azt a küldetést, hogy a feltámadás első hirdetői legyenek.

Mindannyian, akik keresztények vagyunk és hiszünk a feltámadásban, azt a küldetést kapjuk, hogy a feltámadás örömhírét hirdessük.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod erősíti hitünket, hogy van örök élet és létezik a mennyország, ahová Isten végtelen irgalmának köszönhetően eljuthatunk. Feltámadásod erősíti bennünk a reményt, hogy feltámadunk a halálból és a mennybe juthatunk. Az irgalmas mennyei Atya nem csak új, feltámadt testet ad nekünk, hanem megajándékoz az örök és teljes boldogsággal, amely azt jelenti, hogy Isten közelében élünk és örökké vele lehetünk. Feltámadásod számunkra és minden ember számára megnyitja az üdvösség kapuját. Élj bennünk! Támadj fel bennünk és új életre támadunk benned! Segíts, hogy az öröm és a hit, a feltámadás öröme és hite átjárja szívünket!