2020. április 12. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Fényes hajnal, fényes reggel

Néhány évvel ezelőtt egy 71 éves, Bécsben élő asszony elhatározta, hogy gyalog körbejárja a várost. Az önmaga számára felállított feladat azért volt különleges, mert gyógyíthatatlan rákos betegségben szenvedett, s csupán hónapok voltak hátra az életéből. Úgy gondolta, hogy életében még ezt a dolgot megvalósítja. A családja inkább csak szóban támogatta elképzelését, ezért a helyi karitász munkatársai álltak mellé, hogy a körülbelül 120 kilométeres távot, ha nem is egyhuzamban, de néhány alkalommal, szakaszonként meg tudja tenni. Nem az volt a szándéka, hogy felkeltse a világ figyelmét, hanem csak egyszerűen nem akart bezárkózni a betegség világába, nem szeretett volna elvonulni az emberektől, hanem egyszerűen csak élni akart, meg akarta mutatni legalább önmagának, hogy az életnek az utolsó percig van értelme.

Ma, húsvétvasárnap, Jézus feltámadásának ünnepén azért említem meg ezt a példát, mert véleményem szerint, aki így szereti az életet és annak utolsó pillanatáig megtalálja az élet örömét, az biztosan hisz a túlvilágban, hisz a feltámadásban, hisz abban, hogy a halállal nem ér minden véget, hanem a földi élet a mennyben fog kiteljesedni. A túlvilágon ránk váró boldogság reménye erőt ad ahhoz, hogy még a betegségek és a szenvedések közepette is találjunk magunknak életcélt.

A húsvét ünneplése este kezdődik és fényes hajnalt, fényes reggelt hoz. A feltámadás eseménye végső pont, amely lezárja az eseményeket. Lezár egy olyan történetet, amit a halál akart írni, és amikor azt hitte, hogy már mindent leírt, akkor Isten átvette kezéből a tollat és folytatta a történetet, megírta annak igazán nagyszerű befejezését. Isten olyan befejezést gondolt ki Jézus számára, amely távlatot, az örök élet távlatát nyitja meg az ember számára. Jézus keresztre feszítésekor úgy tűnik, hogy a végső győzelem a halálé, ő zárja le Jézus küldetését. De Isten ekkor közbelép és mindenki számára váratlanul újabb jelenetet kapcsol az eseményekhez, az Úr feltámadását a halálból. Ezzel elkezdődik egy új történet, a feltámadásban hívők és a feltámadást hirdetők története. Ennek a mai időkig és az idők végéig tartó történetnek első szereplője Mária Magdolna, akiről az evangéliumban olvasunk. Életének korábbi szakaszát, bűnös életformáját és annak elhagyását ismerve elmondhatjuk róla, hogy ő aztán igazán tudja, hogy mit jelent az ember számára az új élet, a Jézustól kapott új élet. Mária Magdolna Krisztus személyében talált rá az irgalmasságra, a megbocsátásra, a lelki újjászületésre. Ő, aki Krisztustól kapott új életet, lesz az első tanúja annak, hogy az Úr új életet kapott az Atyától, de ez természetesen egészen más jellegű, mint az ő új élete. Mária Magdolna a lelki újjászületést kapta, Jézus pedig testileg támadt fel a halálból, a teste részesült megdicsőülésben, nem a földi életre, hanem az örök életre támadt fel. Mária Magdolna lesz az események első hirdetője, a sírtól azonnal fut az apostolokhoz és elmondja nekik, hogy a sír üres. Péter és János azonnal a sírhoz futnak és mindent úgy találnak, ahogyan azt Mária Magdolna elmondta nekik.

Ha valaki napfelkeltét szeretne látni, korán kell kelnie. Ha valaki a feltámadás jeleit szeretné látni, el kell indulni a sír felé. Ha hinni akarunk Jézus feltámadásában, akkor várnunk kell arra, hogy megjelenjen nekünk. Induljunk, mert Isten történetében mi is szereplők vagyunk!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az élet utáni ösztön, az örök élet vágya, a feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást ünnepeljük. A veled való találkozásokról szóló híradások és a húsvéti jelek erősítik a mi hitünket és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is feltámadásod hirdetői legyünk. Húsvét titka, a feltámadás titka megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet nem zárhatunk szívünk mélyébe, hanem tovább kell adnunk másoknak, mindazoknak, akik az örök életre vágyakoznak. Segíts minket, hogy éljen bennünk a remény, hogy mi is találkozhatunk veled, a mi feltámadt Urunkkal! Segíts, hogy feltámadásod tanúi legyünk!

Ámen