2020. április 29. – Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

Jn 6,35-40

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítást követően mondott beszédében Jézus kijelentette, hogy az ő Atyja adja az igazi kenyeret. Ezt hallva a jelenlévők a mannára gondoltak, ami a pusztai vándorlás korában táplálékul szolgált a választott népnek. Az egykori manna-csoda meghatározó élmény volt a zsidó nép. Gondolataikban ehhez az eseményhez kapcsolják azt a kenyeret, amit az előző napon Jézustól kaptak. Nem tudták pontosan, hogy mi történhetett, de látták az eredményt. Volt öt kenyér, amit Jézus megáldott, és váratlanul annyi kenyér lett belőle, hogy több ezer ember jóllakott.

Az utolsó vacsora eseményének ismeretében, az Oltáriszentség alapításának fényében mi másként értjük az Úr szavait, mert azokat az Oltáriszentségre vonatkoztatjuk. Jézus ezt mondja a mai evangéliumi részben: „aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35).

Jézushoz menni azt jelenti, hogy hittel elfogadjuk őt, hittel befogadjuk őt, egyesülünk vele, amely a szentáldozásban valósul meg. A szentáldozás, Krisztus testének vétele arra a szeretetre emlékeztet bennünket, amit az Úr vállalt értünk: feláldozta életét. Ez a szeretet erősebb mindennél, még a halálnál is. Jézus találkozni szeretne velünk, hozzánk jön, és azt kéri, hogy mi őhozzá menjünk. Az átváltoztatott kenyérben és borban testét és vérét adja nekünk, amikor pedig magamhoz veszem őt, akkor önmagamat adom át neki.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Ámen