2020. június 14. – Úrnapja, Krisztus szent teste és vére

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,51-58

Elmélkedés:

Tisztelet és szeretet

A szeptemberben Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt idén nagyobb figyelem irányul az Úr Jézus legcsodálatosabb ajándékára, az Oltáriszentségre. A mai ünnep, úrnapja, azaz Krisztus szent testének és vérének az ünnepe jó alkalom arra, hogy elmélyítsük az Oltáriszentségről tudásunkat, és megerősítsük iránta való tiszteletünket és szeretetünket. E három témához, azaz a tudás, a tisztelet és a szeretet témáihoz három pápát, illetve az ő tanításukat, gondolataikat hívom segítségül.

Első témánk, hogy mit tudunk az Oltáriszentségről? A válasszal nagyon óvatosnak kell lennünk, mert „hitünk szent titkáról” van szó, miként ez el is hangzik a szentmisében rögtön az átváltoztatást követően. Szükséges tehát, hogy ehhez a titokhoz, az Oltáriszentség titkához kellő alázattal közeledjünk, mellőzve bármiféle emberi okoskodást. A legbiztosabb forrásból, Jézus szavaiból érdemes kiindulnunk. A halála előtti estén, az utolsó vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta az apostoloknak: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Majd pedig a borral telt kelyhet vette a kezébe és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik.” Jézus tehát a kenyeret az ő testének, a bort pedig az ő vérének nevezte az utolsó vacsorán. Az Oltáriszentség alapítása az ő cselekedete, az Oltáriszentség az ő ajándéka az Egyház közössége számára. Az Oltáriszentség a szentmisében jön létre, amely Krisztus egyetlen és örök áldozatának a felidézése és jelenvalóvá tétele. VI. Pál pápa a következőket írja az Oltáriszentségről szóló enciklikájában: Krisztus „jelenlétét az Oltáriszentségben valós jelenlétnek mondjuk, nem kizárólagosan, mintha a többi jelenlét nem volna valós, hanem kiemelkedő módon. Benne az egész és teljes Krisztus, az Isten és ember van jelen” (Mysterium fidei 40.).

Második témánkhoz, az Oltáriszentség iránti tisztelethez Szent II. János Pál pápa tanítását érdemes felidéznünk az Eucharisztia évére írt Mane nobiscum, Domine (Maradj velünk, Urunk) kezdetű apostoli levelében: „Mind a szentmise ünneplése közben, mind a szentmisén kívüli szentségimádásban ébren kell tartani Krisztus valóságos jelenlétének tudatát. Ez mutatkozik meg a beszéd hangnemében és hangerejében, a mozdulatokban és mozgásokban, az egész magatartásban, beleértve a csendet is. Mind a felszentelt szolgáknak, mind a hívőknek a legnagyobb tisztelettel kell bánniuk az Eukarisztiával” (Mane nobiscum, Domine 18.).

A pápa szavaihoz tegyük még hozzá, hogy a tiszteletünk jele az is, hogy csakis tiszta lélekkel járulunk a szentáldozáshoz. Ha tehát bűn terheli lelkünket, akkor igyekezzünk a szentgyónásban mielőbb megszabadulni tőle, hogy tiszta szívvel vehessük magunkhoz Krisztus szent testét.

S végül a harmadik témához, az Oltáriszentség iránti szeretethez XVI. Benedek pápa gondolatait idézzük fel, aki a Szeretet szentsége (Sacramentum caritatis) címmel jelentette meg apostoli buzdítását. Ezt írja: „Jézus feltárja nekünk Isten minden egyes ember iránti végtelen szeretetét. Ebben a csodálatos Szentségben, a legnagyobb szeretet nyilvánul meg” (Sacramentum caritatis 1.). Benedek pápa szavaihoz egyetlen gondolatot fűzzünk: Amikor szentáldozáshoz járulunk, akkor ez legyen az Úr iránti szeretetünknek a kifejezése. A tiszta hit és a mély hódolat mellett érezzünk mindig őszinte szeretetet az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus iránt!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is, mert egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk. Köszönjük, Urunk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hiszünk benned, imádunk téged és szeretünk téged.