2020. június 23. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!

Mt 7,6.12-14

Elmélkedés:

A történelmi tapasztalat lassan formálta az ószövetségi választott népet. Mózes korában megtörtént a szövetségkötés, amelynek Isten volt a kezdeményezője és amelynek az általa adott tízparancsolat volt az alapja. A nép azonban letért a törvények útjáról, s csak több fájdalmas történelmi esemény gondolkoztatta el őket. A jeruzsálemi templom lerombolása, a szövetség ládájának eltűnése és az évtizedekig tartó babiloni fogság bűnbánatot ébresztett és elindította a vallásosság megújítását. Ennek külső jele volt a templom újjáépítése. De hogyan lehet megújítani az embereket? A válasz egyszerű volt: a törvényt kell érthetően megmagyarázni nekik. A szándék ugyan jó volt, de az idő folyamán olyan aprólékos törvényértelmezés lett belőle, hogy Jézus korára alig lehetett kiigazodni a törvények szövevényes rendszerében. Az írástudók nap mint nap vitatkoztak arról, hogy fel lehet-e állítani valamiféle rangsort a törvények között és egyáltalán melyik a legfőbb parancs. Korábban láthattuk, hogy még Jézust is be akarták vonni az ilyen vitákba (vö. Mt 22,34-39).

A mai evangéliumban Jézus a törvények bonyolult rendszerével ellentétben egy olyan útmutatást fogalmaz meg, amely nagyon egyszerű és bárki könnyen megjegyezheti: „Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” Az emberek közti kapcsolatokat ez az evangéliumi aranyszabály határozza meg. Talán nekünk is érdemes ehhez szabni életünket.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Ámen