2019. október 9. – Szerda

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát. Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”

Lk 11,1-4

Elmélkedés:

A mai evangéliumban azt kéri egyik tanítványa Jézustól, hogy tanítsa őket imádkozni. Nem véletlenül jut eszébe az ötlet, hanem ő és a többi tanítvány nap mint nap látja, amint az Úr félrevonul, hogy imádkozzon, együtt legyen az Atyával. Egy ilyen alkalom után hangzik el a kérés. Válaszul az Úr egy nagyon egyszerű imát mond, amelyet azóta is naponta elimádkozunk. Az ima alaphangulatát a megszólítás adja meg, úgy tekintünk Istenre mint Atyánkra, mert Jézus bátorítása alapján hisszük, hogy ő gondoskodó szeretettel és irgalommal tekint ránk, gyermekeire. Bátran fordulhatunk hozzá kéréseinkkel, mindenkor bízhatunk abban, hogy atyai jóságát megmutatja nekünk.
Amikor Isten nevének megszentelődését és országának eljövetelét kérjük, akkor azért imádkozunk, hogy az üdvösség műve valósuljon meg a világban, az emberiség történetében. Ezután a hívő közösség és az egyén érdekében fordulunk hozzá. A mindennapi kenyérért fohászkodva kifejezzük, hogy Istentől várjuk az élethez szükséges anyagi javak biztosítását, a bűneink bocsánatát kérve pedig azt fejezzük ki, hogy a lelki javakat, a kegyelmi segítséget is tőle várjuk. Azt is tudjuk, hogy életünk küzdelmeiben és a kísértések idején nem vagyunk egyedül. Isten ismeri a gonosz titkait és segít minket a rossz legyőzésében.
Atyánk, hallgasd meg kéréseinket, amikor imáinkban hozzád fordulunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.