2020. július 5. – Évközi 14. vasárnap

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Mt 11,25-30

Elmélkedés:

Jöjjetek hozzám!

A mai evangélium Jézus ujjongó szavaival kezdődik, amely a mennyei Atyához szól: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” Jézus azt állítja, hogy sok ember egyszerűen nem ismeri fel vagy nem érti, hogy Isten mit tesz a szeme láttára. Felszínes a vallásosságuk vagy egyenesen hitetlenek. Jézust bántja az emberek hitetlensége és elutasítása, de örül annak, ha hittel találkozik. Tanító útja során mindkettőt megtapasztalta. Ugyanakkor azt is tudja, hogy minden hitetlenség ellenére az Atya munkálkodik minden emberben. Kik elől van elrejtve Isten igazsága? Minden bizonnyal az írástudókra gondol. Az ő hivatásuk az, hogy Isten ügyeivel foglalkozzanak. Értelmezzék és helyesen tanítsák a népnek a törvényeket, amelyek mind a vallási, mind a társadalmi életet szabályozzák. Úgy tűnik azonban, hogy az ő Istenről alkotott képük elhomályosult és az ember hivatásáról való elképzelésük eltorzult. Mint hivatalos tanítók hajlamosak arra, hogy mindent jobban tudjanak másoknál. Olykor pedig azt képzelik magukról, hogy még Istennél is jobban tudnak mindent. Mindez a helytelen, téves törvényértelmezéseikből látszik. Saját okoskodásaikat próbálják az emberekre erőltetni, ami nagyon messze áll Isten szándékaitól. Nem csoda tehát, hogy elfordulnak tőlük az egyszerű emberek, és szívesebben hallgatják Jézus tanítását. Mert azt megértik. Mert az megérinti őket. Mert igaznak tartják. Ők abból az egyszerű igazságból indulnak ki, hogy minden tanítást a tanító személye hitelesít. Így történhet meg az, hogy akik képzettek az írások ismeretében és bölcsnek gondolják magukat, azok nem értik meg az Úr tanítását. Akik viszont képzetlenek, tanulatlanok, azok megnyitják szívüket az igazság előtt.

Jézus így folytatja tanítását: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” A munka sokszor fárasztó, unalmas, egyhangú, az ember nem találja benne örömét. A munka küzdelmet, erőfeszítést igényel az embertől, és ez nem spórolható meg, különben az eredmény lesz látványosan gyengébb. Jézus azokat hívja magához, akik nap mint nap küzdenek a rájuk háruló feladatokkal. Nem nevezi meg konkrétan, hogy mitől fárad el az ember és a terheket sem sorolja fel részletesen, de nyilvánvalóan mindazt beleérti, amiért szó szerint fáradoznunk kell. Gyermeknek és fiatalnak a tanulás, felnőtteknek a munkahelyen való helytállás, valamint a család körében végzendő kötelességek. Sokszor halljuk, hogy munkaerőhiány van, emiatt a dolgozókat sok esetben túlterhelik, túlóráztatják. Vannak, akik szinte kényszerből dolgoznak többet, mások önként vállalnak több munkát, sokszor többet, mint amennyivel megbirkóznak. Ugyanakkor Jézus talán nem csak a fizikai leterheltségre gondol, hanem azokra is, akik súlyos lelki terheket hordoznak. Például, akik az állandó aggódás, a bizonytalanság terhét viszik magukkal. Vagy akik a másoknak megfelelni akarás zsákját cipelik és környezetük persze újabb és újabb elvárásokat gyömöszöl ebbe a zsákba. Olyanok is vannak, akik szüntelenül elégedetlenek önmaguk teljesítményével. Mások a türelmetlenség terhét cipelik, mindent siettetni szeretnének, azonnali eredményt várnak. E lelki terhek közé tartoznak a bűnök is.

Jézus azt szeretné, hogy menjünk hozzá és szabaduljunk meg terheinktől. Pontosabban: ő veszi le terheinket. Engedjük, hogy megszabadítson minket mindattól, amit felesleges tovább vinnünk!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te személyedben a valóságos emberrel és a valóságos Istennel találkozunk. Nem egy emlékkel, nem egy elmélettel, nem egy dologgal, hanem egy személlyel, aki szelíden arra kérsz minket, hogy vegyük magunkra a te igádat, öltsük magunkra a te személyedet, és éljünk úgy, ahogyan te éltél. Arra kérsz minket, hogy engedelmeskedjünk Istennek, ahogyan te engedelmeskedtél az Atyának és szeressük embertársainkat. Magamra ölteni téged és így új emberré válni, egész életre szóló feladatot jelent. Uram, segíts, hogy mindig téged hordozzalak! Követőd és tanítványod vagyok, ezért osztozni szeretnék életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban.

Ámen