2019. október 10. – Csütörtök

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

Lk 11,5-13

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részlet a tegnapi szöveghez kapcsolódott. Miután Jézus imádkozni tanította tanítványait, megtanította nekik a Miatyánk kezdetű imát, az imádság módjával kapcsolatban ad útmutatást. Nem kéri őt erre senki, mégis jónak látja, hogy az Istenhez intézett kérések és imádságok helyes módjáról is tanítást adjon.
Mondanivalóját egy példával vezeti be, amely egy barátról szól, aki addig ismétli kérését, amíg az nem teljesül, majd pedig újabb példát mond az apáról, aki gyermekének jót ad. E példák tanulsága világos: egyetlen feltétele van kéréseink teljesülésének, feltétel nélkül bízzunk abban, hogy Isten meghallgatja azokat. Ha az emberben felébred a szánalom érzése a másik ember, barátja vagy gyermeke iránt, akkor Istenben is felébred a szeretet érzése az ember iránt. Lényeges, hogy ne követelőzve adjuk elő kéréseinket, hanem legyünk készek elfogadni Isten akaratát. A Jézus által felhozott példákban előkerül az a gondolat, amire a Miatyánk imádsága is épül: úgy fordulunk Istenhez, mint a gyermek az édesapjához. Elképzelhetetlen, hogy egy apa rosszat adjon gyermekének, ezért Istentől is csak jóra számíthatunk. Ha pedig valamelyik kérésünk nem úgy teljesül, ahogyan azt mi elképzeltük, ennek oka az lehet, hogy a mi elképzelésünk nem szolgálta volna lelki javunkat. Bizalommal és türelemmel várjuk kéréseink teljesülését!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindannyiunkat meghívsz arra, hogy apostolaid, küldötteid legyünk a világban. Azt kéred tőlünk, hogy hirdessük evangéliumodat és tanúságot tegyünk rólad. Apostoli küldetésünket nem egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi szeretetközösségben Krisztussal, az Egyházzal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretet érintésére.