2020. július 14. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Ahogyan a tegnapi evangéliumban, a mai részben is kemény hangon beszél Jézus. Természetesen nem harag vagy gyűlölet van a szívében, hanem értetlenség és aggodalom. Nem érti, hogy miért nem tartanak bűnbánatot azoknak a városoknak a lakói, amelyekben sok-sok csodát tett. És aggódik azokért az emberekért, akik sem tanítását hallva, sem csodajeleit látva, nem akarják bűneiket megbánni.

Jézus azokkal tud csodát tenni, azokat a betegeket tudja meggyógyítani, akik hisznek benne és kifejezik gyógyító képességébe és isteni erejébe vetett hitüket. A gyógyulni vágyók mindig hittel fordulnak hozzá és kérik segítségét. Igaz továbbá, hogy a csodák és csodás gyógyulások a jelenlévőkben is hitet ébresztenek, és sokan egy-egy ilyen eset láttán kezdenek el hinni Jézusban. A csoda egyrészt feltételezi a hitet a gyógyulni akaró személy részéről, másrészt kiindulópontja lehet a hitnek. Jézus csodáihoz tehát mindig köthető valamilyen módon a hit.

Miért korholja Jézus Korozain, Betszaida és Kafarnaum városát? Azért, mert igehirdetése és csodái hatás nélkül maradtak ezekben a városokban. Jézus a hitet és a bűnbánatot hiányolja az említett városokban élő embereknél.

Figyelmeztető szavai nekünk is szólnak, ha mi sem bánjuk meg bűneinket. Bűnbánatot ébreszt-e Jézus szava és jelenléte?

© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!

Ámen