2020. október 25. – Évközi 30. vasárnap

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

Mt 22,34-40

Elmélkedés:

A szeretet jelei

A szeretet hiányát hamarabb észrevesszük, mint a szeretet jeleit. Saját környezetünkben sokszor észre sem vesszük a szeretet apró megnyilvánulásait vagy ha észrevesszük, újabb és újabb megerősítést szeretnénk kapni. Így vagyunk Istennel való szeretetkapcsolatunkban is. Sajnos nem vesszük észre Isten felénk áradó szeretetének mindennapi jeleit vagy ha észrevesszük, tőle is újabb megerősítést várunk. Mindennek hátterében az áll, hogy vágyunk a szeretetre, az emberek szeretetére, de talán még jobban arra, hogy érezzük, megtapasztaljuk Isten szeretetét életünkben.

A mai evangéliumban Jézust megkérdezi valaki, hogy „Melyik a legfőbb parancs a törvényben?” (Mt 22,36). Jézus pedig a szeretet kettős irányú parancsával válaszol: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel” (Mt 22,37) és „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,39). Első pillanatban talán meglepődünk azon, hogy a szeretet „parancs.” Igen, a szeretetet Isten parancsolja nekünk és kéri, hogy tekintsük kötelességünknek a szeretet gyakorlását. Ugyanakkor a szeretet több mint parancs. Aki megtapasztalta már saját életében Isten felé áradó szeretetét, annak már nem csupán „parancs” a szeretet, hanem ennek az isteni szeretetnek a viszonzása, Isten megelőző szeretetére adott válasz.

A szeretettel kapcsolatban el kell oszlatnunk azt a tévedést, amely a szeretetet érzelemnek, egy érzésnek tartja. XVI. Benedek pápa így ír erről: „Az Isten és az ember találkozásának folyamatából az is kiviláglik, hogy a szeretet nem puszta érzelem. Az érzések jönnek és mennek. Az érzés lehet egy nagyszerű, kezdeti szikra, de az egész szeretet nem ez” (Deus caritas est 17.). Ha Jézus csak annyit mondott volna, hogy szeressünk „teljes szívünkkel”, akkor talán gondolhatnánk azt, hogy a szeretet csak egy érzés. Ő azonban azt mondta, hogy teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és egész értelmünkkel kell szeretnünk. A szeretet tehát áthatja és megmozgatja egész személyiségünket.

Azt is jól tudjuk, hogy nem elég szavainkkal szeretnünk, hanem jócselekedetekben is megnyilvánul a szeretetünk. A szeretetszolgálat az Egyház küldetésének lényeges eleme, ezért minden keresztény embernek gyakorolnia kell. Napjainkban gyakran hallani, hogy nem kell ahhoz hívőnek lenni, hogy jók legyünk az emberekhez. Bizonyára olyanok hangoztatják ezt, akik nem találkoztak még az isteni szeretettel. Talán érdemes volna megfontolniuk Szent Pál apostol szavait: „Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem” (1Kor 13,3). Lehet ugyanis sajnálatból is jót tenni, de lehet szeretetből is. Jócselekedetünk akkor válik igazán értékessé, ha a másik ember megérzi belőle szeretetünket, azt a szeretetet, amelynek forrása maga az Isten.

A szeretet tehát több mint parancs, több mint kötelesség. A szeretet több mint emberi érzés és több mint emberségből fakadó jócselekedet. Az igazi szeretetre akkor vagyunk képesek, ha Istenben élünk, mert aki szeretetben él, az Istenben él.

Szent Pál apostol így tanít a szeretethimnuszban: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.” (1Kor 13,4-8). Törekedjünk a szeretetre!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne veszítsem el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy bármi más „rosszal” próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és a rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik! Keresztáldozatod azt mutatja, hogy az Atya iránti szeretet engedelmességet, tehetetlenséget, szenvedést jelent, de ugyanakkor mégis állandó Istenre figyelést és Isten akaratának elfogadását is. Uram! Segíts, hogy egész életemet a szeretetnek szenteljem!ÁMEN