2020. december 10. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!

Mt 11,11-15

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus elmondja véleményét Keresztelő Jánosról: „Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” Elismerő, dicsérő szavak ezek. Az egykori hallgatóság úgy is érthette a kijelentést, hogy János nagyobb, mint Ábrahám, Mózes vagy Illés próféta, hogy csak néhányat idézzünk a legjelentősebb ószövetségi személyek közül. Aztán pedig Jézus fordít egyet a mondanivalóján: „De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint Keresztelő János.”

Nem sokkal korábban Keresztelő János hírnököket küldött, hogy megkérdezze Jézust: „Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk” (Mt 11,3)? Úgy tűnik, Jánosnak kétségei lehettek Jézussal kapcsolatban, mert Jézus valójában nem felelt meg mindenben a korabeli Messiás-elképzeléseknek. Jézus ugyanis nem ítélkezőként, hanem szelíd és alázatos szolgaként tevékenykedett. Jézus pedig ezt válaszolja: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,5). Ezzel tulajdonképpen arra kéri a Keresztelőt, hogy változtassa meg az eljövendő messiásról alkotott képét.

Keresztelő János egykor rámutatott Jézusra, a messiásra. Most, az adventi időszakban a mi figyelmünket is Krisztusra, a Megváltóra irányítja. Szívleljük meg megtérésre szólító szavát és tartsunk bűnbánatot!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkoztat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem azért, mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk térített le minket az útról. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!Ámen