2020. december 14. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”

Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”

„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

Mt 21,23-27

Elmélkedés:

A múlt heti evangéliumokban már találkoztunk a hit és a hitetlenség, Isten elfogadása és elutasítása témájával. Ma Jézus kérdése kapcsán szintén ez a gondolat kerül elő. Ha az égből volt Keresztelő János hatalma és az Isten küldötte volt, akkor miért nem hitt neki mindenki? Miért nem szívlelték meg bűnbánatra hívó szavát? A kérdéshez hozzátehetjük: Ha Jézust a mennyei Atya küldte el hozzánk a földre, és az Atyától kapta hatalmát, akkor miért nem hitt benne mégsem mindenki, s miért kételkednek benne napjainkban is sokan?

A hit Isten ajándéka, amelytől senki sincs elzárva és amelyre senki sem kényszeríthető. A hit megkívánja az ember részéről a szabad elfogadást, mert a hit Istennek való engedelmességet jelent. Jézus egész földi élete jelként szolgál az emberek számára, hogy hitre ébredjenek, hiszen Isten azért küldte el őt a világba, hogy mindenki higgyen általa. De a hit senkire nem nehezedik kényszerként. Isten meghagyja szabadságunkat ebben a kérdésben, hiszen szabadságunkat is tőle kaptuk. Isten vállalja a kockázatot, hogy elutasítjuk őt és nem engedelmeskedünk neki. Szabadok vagyunk. Elindulhatunk a hit útján. Elindulhatunk Isten felé, hiszen adventben hittel várakozunk. Ez az időszak arra a napra irányítja figyelmünket, amelyet hittel várunk: Jézus születésének napjára.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Te mindennap, minden pillanatban jössz hozzánk. Szívünk ajtaján kopogtatsz, szeretnél belépni életünkbe. Én mégis sokszor észre sem veszem érkezésed, nem hallom hangodat, nem ismerem meg arcodat. Megfeledkezem arról, hogy szegény, rászoruló, szerencsétlen emberek alakjában érkezel. Taníts engem a türelmes, reményteli, örvendező várakozásra. Érintsd meg szívemet! Tedd boldoggá az életem jöveteleddel!

Ámen