2021. január 11. – Hétfő

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.

Mk 1,14-20

Elmélkedés:

Az első tanítványok meghívása abból indul, hogy Jézus meglátja, észreveszi munkájuk közben a halászembereket. Nem céltalanul sétál tehát az Úr a tó partján, hanem figyelmes tekintettel nézi az embereket. Nincs szó arról, hogy korábban látott már itt más embereket, más halászokat, akik mellett elment volna anélkül, hogy meghívta volna őket, mert például nem tartotta őket alkalmasnak. A leírásból úgy tűnik, hogy az első embereket, akiket meglát, rögtön meg is hívja. Ez történik Péterrel és Andrással, majd kicsit később a másik testvérpárral, Jakabbal és Jánossal.

Jézus egészen egyszerű embereket választ. Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben „írástudatlan és tanulatlan” embereknek nevezi őket (vö. ApCsel 4,13), akikről egyetlen dolgot tudnak az emberek: Jézus tanítványi köréhez tartoztak. Az Úr olyan embereket hív meg követésére és szolgálatára, akik tudatában vannak emberi gyengeségeiknek, ugyanakkor az Úrtól kapott erő és hatalom birtokában nagyszerű dolgokra képesek.

A történetben lényeges az elhagyás, a múlttal, a korábbi dolgokkal való szakítás. Péter és András a hálókat, azaz korábbi mesterségük eszközeit hagyják ott. Jakab és János pedig az apjukat hagyják el, hogy Jézus közösségéhez, egy új családhoz csatlakozzanak. Napjainkban is szükség van arra, hogy meghalljuk az Úr hívó szavát és emberhalászokká váljunk!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg.Ámen