2021. január 27. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”

Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

Mk 4,1-20

Elmélkedés:

Szent Márk evangéliumában a 4. fejezet kezdete jelentős fordulópontot jelent Jézus igehirdetésében. Az előzményekben megfigyelhető volt a zsidó vallási vezetők fokozódó ellenállása Jézus személye iránt, illetve az Úr tanításának elutasítása. Bár nyíltan és világosan beszélt eddig is, sokan félreértették vagy nem értették meg szavait és szándékát. Mostantól megváltozik a tanítás közlésének módszere, példabeszédekben kezd el tanítani. Tény, hogy ezek a példabeszédek már nem annyira egyértelműek és nem is érti meg mondanivalójukat mindenki. De az is tény, hogy az egyszerű, nyitott szívű emberek azonnal felfogják a példázatok értelmét. A példákkal való tanítás sajátos jelleget ad Jézus idehirdetésének. Isten országáról és annak növekedéséről kissé titokzatos nyelven szólnak, mellőzik az írástudók hagyományos magyarázatainak elemeit, de mégis közérthetően világítják meg Isten országának természetét és egyértelműen mutatják meg a hallgatóság számára a cselekvés irányát.

Az Úr világosan látja, hogy a hallgatóság közül ki az, aki befogadó, és ki az, aki kívülállóként hallgatja őt. A mai evangéliumban a különféle talajra hulló magok ezeket a csoportokat szemléltetik. Egyeseknek csak a füléig, másoknak egészen a szívéig ér el a tanítás. Én melyik csoportba tartozom?

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.ÁMEN