2021. február 1. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.

Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A tengeri vihar lecsendesítésének történetében, amit a szombati napon olvastunk, azt láttuk, hogy Jézusnak hatalma van a természet, a természeti erők felett, isteni erejével képes megfékezni azokat az erőket, amelyek az embert és az ember életét veszélyeztetik. Márk evangéliumának következő szakaszában, az 5. fejezetben három újabb területen mutatkozik meg az Úr rendkívüli ereje. Itt már nem a természet, hanem valamennyi esetben emberek az érintettek.

Először Jézus megmutatja, hogy hatalma van a tisztátalan lelkek felett. Ezután a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításával a betegségek feletti erejét igazolja (vö. Mk 5,25-34). Harmadszorra pedig egy halott kislány feltámasztásával kinyilvánítja, hogy isteni ereje erősebb, mint a halál (vö. Mk 5,35-43).

E három történet közül az elsőt olvassuk a mai napon. Az evangéliumok a sátán emberek feletti hatalmára a „megszállta a tisztátalan lélek” kifejezést használják. A gonosz lélek befolyása képes teljesen felforgatni az ember életét. Befolyásával szemben az ember tehetetlen, ezt jelöli a történetben a „senki sem bírt vele” kifejezés. Minden olyan kísérlet, amikor valaki önfegyelemmel vagy akár önsanyargatással, tehát saját erejével meg akarja fékezni a gonoszt, kudarcra van ítélve. Egyedül Istennek van hatalma a gonosz felett, az ő segítségével tudjuk legyőzni a gonosz kísértéseit.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!ÁMEN