2021. február 4. – Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.

Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Az előzményekben Márk evangélista bemutatta Jézus küldetését és szolgálatát, a mai evangéliumi részben pedig áttér a tanítványok küldetésére és szolgálatára. A tanítványok nem önszántukból indulnak és cselekednek, hanem mindent az ő Mesterük megbízása alapján tesznek.

Jézus a kezdeményező, ő ad parancsot nekik arra, hogy mit tegyenek és ő ad nekik útmutatásokat és tanácsokat a szolgálat végzésének módjára vonatkozóan. Minden az Úrtól származik, a küldetés és a küldetés teljesítéséhez szükséges hatalom is. Amikor Jézus küldetést ad, akkor nem az emberi képességekre vagy adottságokra épít, hanem felruházza a küldötteket azzal a különleges erővel, ami hatékonnyá teszi majd szolgálatukat. A tanítványok oldaláról ez úgy néz ki, hogy ők pedig nem önmagukban, nem emberi eszközökben, hanem egyedül küldőjükben bíznak. És bátran bízhatnak abban is, hogy küldetésük eredménnyel fog járni, ha mindvégig az Úr nevében szolgálnak és hűségesek maradnak hozzá. A küldött szolgálatot végez, miközben egészen hasonlóvá válik Mesteréhez, mindenben osztozik az ő sorsában, legyen szó elfogadásról vagy akár elutasításról. A küldötteknek az igehirdetést úgy kell végezniük, hogy a hallgatóság felismerje: az isteni üzenet elutasítása következményekkel jár.

Hallgatok-e Isten küldötteinek szavára?

© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!ÁNEN