2019. november 1. – Péntek, Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”

Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

Az üdvösség útján

A szentek Krisztus ügyének képviselői a világban, nem a maguk ügyét, elképzelését, érdekét kívánták előmozdítani, hanem Isten országának növekedéséért fáradoztak. Azt a munkát folytatták a maguk korában, amelyet egykor Krisztus elkezdett. A meghívás, az Istentől való kiválasztottság és az önkéntesség egyaránt jellemzi a szenteket. Hivatástudatukat megalapozza, hogy Isten különleges feladatra hívja őket és annak teljesítéséhez meg is adja számukra a szükséges lelki erőt, ugyanakkor szükség van arra is, hogy teljes odaadottsággal, teljes erővel dolgozzanak. Ennek köszönhetően ők, akik mindent Krisztus példájából tanultak és tettek, a maguk korában nagyot fordítottak a történelem kerekén, olyan megoldást találtak a problémákra, amely az adott történelmi helyzetben iránymutató volt és a későbbi időkben is példaértékű maradt. Nem elbújtak a világ gondja elől, nem titokban figyelték az események alakulását és nem másoktól várták a szükséghelyzetek feloldását, hanem meglátták személyes hivatásukat, megérezték Krisztus sürgetését, ráébredtek személyes felelősségükre, s nem maradtak tétlenek. Nem bénította meg őket a legnehezebb helyzetek látványa és nem korlátozhatta őket az emberi akadékoskodás, hanem Istentől vezetve teljesítették szolgálatukat. Őket, a szenteket és boldogokat ünnepeljük ma, Mindenszentek napján, valamint azokat, akiket ugyan nem avatott hivatalosan boldoggá vagy szentté Egyházunk, de hitünk szerint eljutottak a mennybe.

Mindenszentek ünnepén Jézus hegyi beszédéből a nyolc boldogságról szóló részt olvassuk az evangéliumban. A boldogság-mondások üzenetét jobban megérthetjük, ha Jézus beszédét összehasonlítjuk Keresztelő János próféciájával, prédikációjával, és felfedezzük a két beszéd közti hangsúlyeltolódást. Miközben a nép azon töprengett, hogy nem János-e a Messiás, ő az utána érkező Jézusról a következőket hirdette: „Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse. És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget” (Lk 3,17-18). János büntetésről beszél, még akkor is, ha Lukács evangélista azzal a szép kifejezéssel zárja le János tevékenységének bemutatását, hogy „így hirdette nekik az üdvösséget.”

Ezzel szemben Jézus valóban Isten üdvösségét hirdeti, és ennek egyik legszebben megfogalmazott tanítása a nyolc boldogság. Vándorútja során Jézus naponta találkozik a szegényekkel, az éhezőkkel és a nélkülözőkkel. A hegyi beszédben őket nevezi boldognak, de nem azért mert sírásuk, nyomorúságuk, éhezésük vagy szegénységük önmagában volna értékes, hanem mert Isten segítsége hamarosan megmutatkozik életükben. Nem a távoli jövőben ígér számukra valamilyen jót jutalomként, hanem szavai szerint életük fordulata már most bekövetkezett, mert az üdvösség napja rájuk ragyogott. A mi Urunk boldogság-mondásai nem a jövőre, a halál utáni élete vonatkozó ígéretek, hanem már a jelen életben megtapasztalható valóságot hirdetnek. Amíg Keresztelő János ítéletet hirdet, addig Jézus örömhírt közöl az emberekkel. Ennek az örömhírnek a befogadása indít el minket az üdvösségre vezető úton és a szentek példája segít a kitartásban, hogy le ne térjünk róla.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a mennyország utáni vágyat! Földi életünket úgy kell élnünk, hogy teljesítjük kötelességeinket ebben a világban és igyekszünk szebbé tenni a teremtett világot, jobbá tenni embertársaink életét. Bár ez a világ csak ideiglenes otthonunk, hiszen a mennyei Atya mindannyiunkat az örök életre hív. Hisszük, hogy akiket Egyházunkban szentként és boldogként tisztelünk, eljutottak a mennyországba, amely az ő legfőbb vágyuk volt. Segíts minket, hogy közbenjárásukra és példájukat követve mi is eljussunk az üdvösségre!