2021. február 16. – Kedd

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”

Mk 8,14-21

Elmélkedés:

Azt követően, hogy Jézus csalódottan otthagyta a tőle égi jelet követelő hitetlen farizeusokat, tanítványai körében felidézi korábbi csodáit, ténylegesen a két kenyérszaporítást, amelyek jelek voltak, mégpedig az ő istenségét tanúsító jelek, azt igazoló jelek, hogy ő a Messiás. Jézus korában általánosan elterjedt volt az a nézet, miszerint az eljövendő Messiás meg fogja majd ismételni a manna csodát. Ahogyan az Egyiptomból való kivonulást követően, a pusztai vándorlás során, Mózes idejében Isten az égből hullatott mannát és így táplálta a választott népet, ugyanúgy a Messiás is kenyeret fog adni az embereknek.

Az evangéliumi jelenet alapján úgy tűnik, hogy még a Jézushoz legközelebb álló tanítványok sem értették meg a csodák láttán azt, hogy Jézussal elérkezett a messiási idő. Hiányzik még belőlük az Úrba vetett feltétlen és teljes bizalom. Hiányzik még belőlük az érzékenység, hogy a Mesterük által véghezvitt cselekedetekben jelet lássanak.

A tanítványok nem azonnal, hanem fokozatosan jutnak el a hitre. Mesterük arra hívja fel figyelmüket, hogy vegyék észre cselekedeteinek jelentőségét. Arra neveli őket, hogy higgyenek benne. Ő bármikor képes csodát tenni, tehát a tanítványoknak nincs okuk aggodalomra az ennivaló miatt. Lényeges, hogy nem csupán a testi táplálékot köszönhetjük a gondviselésnek, hanem Isten adja nekünk a lelki táplálékot is.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.