2019. november 27. – Szerda

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”

Lk 21,12-19

Elmélkedés:

Az Egyház hármas küldetését három latin szóval szoktuk összefoglalni: martyria, liturgia és diakónia. Az első a hit hirdetését jelenti, mégpedig olyan elkötelezett hirdetését, amely nem retten meg az élet feláldozásától, a mártírságtól, a vértanúságtól sem. A liturgia a hit ünneplését, a szentmisét és más istentiszteleti cselekményeket jelöli. A diakónia pedig a hit gyakorlása, mindennapi megélése, a felebarát iránti szolgálat. Egyik sem hiányozhat Egyházunk életéből, mert akkor nem volnánk Krisztus Egyháza és nem azt a küldetést teljesítenénk, amit az Úr az általa létrehozott közösségre bízott.

Jézus azokról a megpróbáltatásokról és üldözésekről beszél a mai evangéliumban tanítványainak, amelyek a végső időkben várnak rájuk. Ugyanakkor ezek végigkísérik az Egyház életét. A történelem folyamán nem volt olyan időszak, amikor a világ minden részén békében élhettek a keresztények. Mert mindig voltak olyanok, akik a Krisztust követőkben ellenséget láttak. Napjainkban Magyarországon nem tapasztalható keresztényellenes hangulat, de a világ számos más részén igen. Nem örülünk ennek, imádkozunk az üldözött keresztényeként, ugyanakkor a keresztényüldözések ténye bizonyosságot ad nekünk, hogy nem tértünk le a krisztusi útról. A hitért való életáldozat ma is hozzátartozik az Egyház életéhez és megerősíti a hívőket, az Egyház tagjait.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled, és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!ámen