2020. február 25. – Kedd

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.

Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.

Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Mk 9,30-37

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részletből a befejező gondolatot emeljük ki, amelyben Jézus azonosítja magát a legkisebbekkel: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.” Talán szívesebben tekintünk Jézusra úgy, mint a világ urára és a világmindenség királyára, de érdemes óvatosnak lennünk ezekkel a képekkel. Ha ugyanis túlzottan azt kezdjük el hangsúlyozni, hogy milyen végtelen hatalommal rendelkezik, akkor könnyen abba a hibába esünk, hogy az általa alapított közösségnek is ilyen nagy hatalmat kívánunk. De az Egyháznak nem az a küldetése, nem az a feladata, hogy világuralomra törjön, hanem hogy szolgáljon. Ezt a szolgáló lelkületet pedig egyedül a szolgáló Jézustól tanulhatjuk meg, aki azonosította magát a kicsinyekkel, a rászorulókkal.

Ha be akarjuk fogadni szívünkbe az Urat, akkor a legkisebbekhez kell fordulnunk, mert bennük él Jézus. Ha azt szeretnénk, hogy lelkiekben növekedjünk, akkor a kicsinyek szolgálatára kell sietnünk. Miként ő is magáénak érzi a mi gondjainkat és látja küzdelmeinket, ugyanúgy nekünk is észre kell vennünk a gyengék, az elesettek, a megsebzett szívűek problémáit.

Az evangéliumokban számos esetben rácsodálkozhatunk arra, hogy Jézus együtt érez az emberekkel. Megesik rajtuk a szíve, amikor látja nyomorúságukat. Tanuljuk meg tőle az együttérzést és a hatékony cselekvést!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Életünk és szívünk egyetlen királya, Jézus Krisztus! Bátran indulunk követésedre, mert egyedül te vezetsz minket a mennyei Atyához és az örök életre. Te mutatod meg számunkra az üdvösség felé vezető utat. Téged szolgálunk, amikor embertársainknak segítünk, akikben a te arcod vonásait látjuk. Mindent az örök élet reményében teszünk, mert szeretnénk az igazak közé kerülni. Segíts minket, hogy személyes életünkben megvalósuljon Isten uralma és közösségeinkben megvalósítsuk Isten országát! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!