2019. szeptember 27. – Péntek

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”

Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”

Lk 9,18-22

Elmélkedés:

Heródesben a félelem és a nyugtalanság ébresztette fel azt a kérdést, hogy ki lehet Jézus, s nem is kapott választ a kérdésre, ahogyan erről a tegnapi evangéliumban olvastunk. A mai részben Jézus kérdezi tanítványait arról, hogy miként vélekednek róla az emberek. A két jelenet nem közvetlenül követi egymást Lukács művében, hanem a kettő között található még a csodálatos kenyérszaporítás eseménye (vö. Lk 9,10-17). Ennek ismeretében már jobban megértjük, miért is szeretné Jézus tudni azt, hogy mit gondolnak személyéről. A kenyerek megszaporításával és a több ezer ember táplálékkal való ellátásával ugyanis Jézus nem csak csodát tesz, hanem olyan jelet mutat, amely a messiási idő eljövetelét jelzi. A Messiás eljövetelével kapcsolatos korabeli elképzelés szerint a Messiás ugyanúgy fog kenyeret adni a népnek, ahogyan a pusztai vándorlás idején Isten mannával, égből hullott kenyérrel táplálta a választott népet.

A kenyérszaporítás után Jézus arra kíváncsi, hogy vajon cselekedetében felismerték-e az emberek a messiási korszak jelét? Valószínűleg nem, mert a válasz megismétli azokat az elgondolásokat, amelyek korábban Heródes fejében voltak és környezetében terjedtek. Ezután Jézus a tanítványok véleményét szeretné megismerni, s újabb kérdésére Péter ad választ, Isten Fölkentjének nevezi őt.

Ahogyan Péter apostol válasza hitvallás, ugyanúgy az én feleletem is legyen Jézusról szóló személyes hitvallás!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örök Isten! Te egyszülött Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust örök főpappá és a mindenség Királyává tetted, hogy szeplőtelen áldozatként a kereszt oltárán engesztelésül odaadja önmagát, és véghezvigye az emberek megváltásának szent művét. Részesíts minket az ő országának lelkületéből, mert az ő országa igazság és élet, kegyelem és szentség, az igazságosság, a szeretet és a béke.