2020. március 9. – Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Lk 6,36-38

Elmélkedés:

Jézus tisztában volt az embernek azzal a tulajdonságával, hogy ugyanazt a cselekedetet magunkkal kapcsolatban enyhébben ítéljük meg, míg mások esetében súlyosabbnak látjuk. Önmagunkat szívesen felmentjük, míg másokat elítélünk ugyanazon cselekedetekért. Vallásos szavakkal úgy írhatjuk le ezt az emberi jellemvonást, hogy saját magunkkal irgalmasok, megbocsátóak vagyunk, míg másokkal szemben könyörtelenül viselkedünk és ítéletért, büntetésért kiáltunk.

Amikor Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy „Legyetek irgalmasok!”, akkor tulajdonképpen azt kéri tőlünk, hogy változtassunk az imént említett jellemvonásunkon. Bocsássunk meg másoknak, azaz ne csupán az igazságosságot emlegessük, ne az ítélkezés vágya legyen bennünk, hanem a megbocsátás szándékával közeledjünk feléjük. Jézus azt is megmondja, hogy miért kell így cselekednie az ő tanítványainak: azért, mert a mennyei Atya irgalmas. És itt ismét előkerül az a gondolat, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Ha ő kész megbocsátani a bűnösöknek, – és ne feledkezzek el arról, hogy nekem is, mert én is bűnös vagyok – akkor nekem tőle kell megtanulnom az irgalmas lelkületet. A bosszúállás nem lehet a keresztény ember jellemzője! És tanuljunk meg alázattal bocsánatot kérni másoktól!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.