2020. március 14. – Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:

„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.

Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.

Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”

Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

A gonosz szőlőmunkásokról szóló tanítás után újabb példabeszédet olvasunk a mai evangéliumban, a tékozló fiú történetét. Azt szoktuk mondani, hogy ez egy szép történet, Jézus legszebb példabeszéde. Valóban, a történetben nagyon szép, amikor a fiú hazatér, atyja már várja, visszafogadja őt és új ruhába öltözteti. Azonban előtte és utána is vannak még események, amelyek nem is olyan szépek. Az elbeszélés a fiú arcátlan, szemtelen kérésével kezdődik, örökségét követeli atyjától. Úgy látszik, hogy nincs türelme addig várni, míg atyjának halála után megkapja örökségét. A legszívesebben már holtan látná saját apját, hogy a vagyonhoz jusson. Mi ebben a viselkedésben a szép?

Atyja tisztában van arcátlan viselkedésével, de nem tagadja meg a kérést. A fiú élete, életvitele távozása után megváltozik. Rossz nőkre és felesleges mulatozásra költi vagyonát, mindenét elpazarolja. Nincs ebben semmi szép, mégis a történet része. Aztán kikerül a sertések közé, nyomorban él, éhezik. Nyomorúságos helyzete elgondolkodtatja, az éhség útnak indítja. Ebben sincs semmi szép, de ez is a történet része.

Hazatérése és visszafogadása az atya részéről valóban megható mozzanat, de ami ezután történik, az megint csak mellbevágó. Az irigykedő testvér viselkedésére nincs magyarázat. Mentegethetnénk, hogy a saját szempontjából érthető a dolog, de inkább ne tegyük, mert a testvéri szeretet megtagadására nincs magyarázat. Ez a befejezés sem szép, de ez is a történet része.

Lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, de ki kell mondani, hogy ez a történet rólunk, rólam szól. Én vagyok a tékozló fiú. Akkor is, amikor elmegyek és akkor is, amikor visszatérek. Én is a történet része vagyok.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Ámen