Az Úr mindegyikőnket feladattal bíz meg. Nincs olyan ember Isten királyságában,akinek azt mondaná Isten, hogy: drága gyermekem,te ne csinálj semmit, vagy te nem csinálhatsz semmi.
Krisztus testében meg van mindenkinek a saját feladata, elhívása.
Van akit azzal bíz meg az Úr, hogy a betegek felé szolgáljon. Van akinek az a szolgálata, hogy a gyülekezeti teremben a székeket pakolja. van aki a könyveket árulja, vagy fogadja az oda érkezőket.
Nem szabad alábecsülnünk azt, amivel az Úr megbízott, “aki a kevesen hű, sokra bízatik ezután” (Luk. 16:10)
Azt, amivel az Úr megbízott hűségesen kell végeznünk.
A próféta sem rögtön prófétaként kezdte és a pásztor sem egyből a pásztori hivatalban.
Ne becsüld le Ne mondd azt, hogy téged az Úr nem bízott meg semmivel.Te csak postára viszed el a szomszéd néni levelét, vagy betegeket látogatsz a kórházban. Ez mind-mind egy szolgálat Isten királyságában. Ha most csak egy nénit látogatsz meg, akkor 2 hónap múlva már kettőt bíz rád az Úr.
Ha ma csak a gyülekezeti termet takarítod az alkalom után össze, 5 hónap múlva már a könyveket fogod árulni......
Lépésről lépésre tanít bennünket az Úr és Ő tesz alkalmassá a szolgálatunk betöltésére is.
Minden szolgálat egyformán fontos az Úrnak. Nincs olyan, hogy kis szolgálat, vagy nagy szolgálat. Nincs "órabér" különbség sem.
Amire Isten elhívott és ahol Ő szeretne látni,oda el is vezet, felkészít rá.
A kedvességünkkel,l segítőkészségünkkel, szeretetünkkel mutatjuk be az Úr Jézust az embereknek. Nekünk viszont hűségesnek kell maradnunk abban,amit most végzünk. A hűségünk jutalma pedig nem marad el.
Ámen
Kommentáld!