És senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
(Filippi 2:4)
A Biblia azt mondja: „és
senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Más
szavakkal, ne akard, hogy minden körülötted forogjon. Nos, ezt könnyebb
mondani, mint megtenni, mert hajlamosak vagyunk túlságosan
belefeledkezni egyetlen emberbe – magunkba!
Azt kérdezed valakitől: „Hogy vagy? Mi újság?”
És ő azt gondolva, hogy tényleg hallani akarod, elkezdi mesélni
legutóbbi sikereit. Számodra ez a jel. Belevágsz a mondat közepébe, és
elfújod a lelkesedését azzal, hogy ezt mondod: „Azt hiszed ez is
valami? Hadd mondjam el, hogy…” Aztán faképnél hagyod, és
elrohansz, a barátod pedig ott marad összetört önérzettel, azt kívánva,
bárcsak továbbment volna, amikor meglátott. Valami ilyesmit szeretett
volna hallani: „Ez csodálatos, mondd tovább!” Ehelyett a véleményed és
teljesítményed hosszas ecsetelését volt kénytelen végighallgatni. És
vajon mi lett azzal, hogy: „Örüljetek az örülőkkel?” (Róma
12:15). Ez a parancs túlmutat az önmagunkba való belefeledkezésen, és
azt mondja: „Lépj túl önmagadon! Hagyj fel azzal, hogy önmagad körül
forogsz! Tanulj meg odafigyelni másokra!” Gyakorold, hogy ezt
mondod: „Ennyi elég is rólam. Most rólad akarok hallani. Hogy megy
az üzlet? Hogy van a feleséged? Hogy szolgál az egészséged? Mi újság a
gyülekezetben?” Nyomd el a késztetést, hogy közbevágj – csak
figyelj! Figyelj a füleddel, a szemeddel, az értelmeddel és a lelkeddel!
Próbáld megérteni a szavak mögötti érzéseket! Ha ünnepelnek – örülj
velük! Ha fájdalmat hordoznak – sírj velük! A keresztény jellem döntő
próbája az, hogy képesek vagyunk-e ünnepelni mások sikerét vagy úgy
osztozni mások terheiben, mintha a mieink volnának. Nincs jobb módja
annak, hogy másokat szolgáljunk és bátorítsunk.
Kommentáld!